Tapasztalás; Hálaadás; Terasz; Szíjpánt

TERASZ

János ma Isten szájába adja a
szavakat, de Isten nem hisz Jánosban, 
csak a csapatszellemben, a sortűzben, 
a napszúrásos infúzióban, egy
tű miatt képes szalmakazlat is ra-
katni a villámkezű katonákkal, 
ámde nemsokára visszavonulót
fújnak a rügyek a fákon, az álom
ablaktalan szobájában rekedt nap
átlát a teljesen Julira ütött
előzékeny, üres fényképalbumon.

SZÍJPÁNT
 
Julinál és Jánosnál nem téma, hogy
ki hordja otthon a nadrágszíjat, leg-
feljebb Jánosnál és Julinál lehet-
ne erről szó, mikor gyökeret ereszt
a váza az átlátszó feneketlen
tóban, később virágot hoz, mint János
Julinak, ki beszedett neve napján
a haverokkal, aki hazaérve,
szúrós szemű rózsákkal kedveskedik
párjának lefekvés előtt, akivel
közben elidőzött az öreg vekker.

TAPASZTALÁS
 
Apám nem köti az éjszakát 
a sötétséghez, 
sem a nappalt
a világossághoz, 
 
mint az ebet a karóhoz, 
miért is tenné, megette már a kenyere javát, 
kopasz feje, 
mint beművelt szűzföld.
 
Még magasan jár a nap, 
amikor levetkőzik,
nem pihenni akar, 
csak nyugovóra térni.
 
függetlenül a napállástól, 
elválni az edény falától, 
mint a tészta
a kidolgozott kéztől.
 
Amikor 
benő a kutya 
szája 
a szájkosárban.
 
 
HÁLAADÁS
 
Anyai nagyapám öccse vékony, 
tűbe lehetne ölteni,
s most bevarrni vele a számat, 
hogy ne legyen olyan nagy, 
bár Boldi bácsi aztán alacsony
ember, nem mennék sokra vele, 
a kis, hétköznapi üzleteket szereti, 
amit éjjel is kinyitnak, ha kell, 
ahol hosszasan várakozhat
a pult előtt könyökölve, 
majd kérhet egyet s mást, 
amit nem látni a polcokon, 
hogy moroghasson, hogy ki-
kelhessen magából, ha a kért
dologra, mégis ráakad a
lelkes elárusítónő, akinek 
felkészületlenül mindig
kilátszik a pontossága.