közelség; lelepleződés; eleve; postit
Németh Gábor Dávid
közelség
ezt is csak a tükör előtt állva,
mert minden helyzetet
látványossá kell alakítanom,
hogy valóssá (azaz érdekessé)
váljon számomra.
tűrhetetlen dolog, ha az ember
saját szenvedéseit
bárki máséval társítják.
egy új létezésbe belefonódni
a régi mindentudással,
amely utolsó lehetőségként csak megjelöl.
így ölt testet saját csapdám,
hogytudatosan provokálom magam,
de spontán reakciókat várok.
a test saját megmutathatatlanságának csendje
a kockázatmentes közelség.
evidenciákat kínál.
mintegy ablakon kidobott teafilter,
epres hó olvad majd a betonra,
egy sértett nemi szerv beavatkozása abba,
hogy még büszke is vagyok rá.
hogy minden szó szerint van.
lelepleződés
magamat próbálom kifordítani,
mert a harag leleplez,
és a kezemre rajzolom,
hogy mindenki lássa,
de senki ne kérdezzen rá,
vagy ha mégis,
egy mellbimbó nélküli próbababa lehessen a válasz,
a lelepleződés aszimmetrikus viszonya.
eleve
nem vagyok elég bátor
az őszinte zsigeri reakcióimhoz,
eleve megteremtem magam,
hogy ne legyen közöm hozzám,
és a hiány szexuális frusztrációja
jelentés nélküli,
ha a testem reakcióiban hiszek,
de a testben nem.
ismétlés és első alkalom,
csak nézem, ahogy magamat nem nézhetem.
postit
olyan gyorsan vette fel a cipőjét és a kabátját,
hogy a reggeli cetlit még nem engedte el a ragasztócsík,
hónapokig nem tudta,
hogy a földön hagyott nekem üzeneteket.
a csíkba morzsák és hajszálak ragadnak,
minden jelentés magára marad,
olvasás helyett csak a passzív nézési kedv,
önmegtartóztatásnak hazudom a frusztrációt.
kidobni értelmetlen, a szemetes árulkodik rólunk,
arra használjuk, ha valamit egymás tudtára akarunk adni,
de nem akarunk beszélni róla, akkor csak bele kell nézni.
a tenyeremet szagolgattam, más test illatára vágytam,
mégis a sajátomat akartam érezni,
ezért olyan erősen szagoltam,
mintha kiszívhatnám belőle az idegenséget.
Németh Gábor Dávid (Budapest, 1994). A versek mellett drámákat ír, illetve kritikákat és elemzéseket színházi előadásokról. Időnként együtt dolgozik dalszövegíróként vagy dobosként különböző formációkkal, zenekarokkal. Versei többek között az Új Forrásban, az Apokrifben, a KULTeren, a Helikonban, az Ambroozián, a Tiszatáj online-on és a Látóban jelentek meg.