Kalligram / Archívum / 2017 / június / részletek

3

Tóbiás Krisztián

 

3

 

(részletek)

     

Tökéletes az, amiből semmi sem hiányzik. (Szent Ambrus)

   

1. A tisztulás

 

Kalciumhiányos kisgyerekek

 

eszegetik a csirkeszart az udvaron

 

apró törékeny ujjaikkal

 

csipegetik

 

válogatják

 

az összeaszott lóhere szálai közül

 

a szárazabbat simábbat fehérebbet

 

próbálnak

 

mosolyogva

 

visszakuporodni magzati pózba

 

visszanöveszteni maguk köré

 

a papírvékony tojáshéjat.

 

-

 

Hiába ráztam nem szakadt le a farka

 

csak lógott az ujjaim közt fejjel lefelé

 

rángatózott tátogott

 

rózsaszín nyelve görcsösen  

 

visszapöndörödött torkába

 

azt mondták leszakad

 

leszakad a farka a kicsi gyíkocskának

 

a bagolytollak és galambtojások mellett

 

jól mutatott volna a skalpgyűjteményemben

 

egy igazi gyíkfarok is

 

bár a preparálása még nem volt világos

 

hogyan lehet megőrizni a gyík farkát

 

hogy ne aszalódjon össze

 

száradjon ki

 

feketedjen meg

 

de mindez végtére is mellékes

 

mert hiába ráztam

 

nem adta meg magát a gerinchúr

 

csak rángatózott

 

nézett rám tátott szájjal

 

nincs gyíkfarokpreparátumom

 

és hiányzik

 

igen hiányzik a skalpgyűjteményemből

 

a gyíknak is hiányozna

 

ha feladta volna

 

ha farok nélkül pottyant volna a fűbe  

 

de így csak nekem hiányzik

 

a gyíkot végül elengedtem

 

nem preparálhattam ki egy egész gyíkot

 

azt mondták leszakad a farka

 

a kicsi gyíkocskának

 

ott volt az ujjaim közt

 

lógott fejjel lefelé

 

de nem szakadt

 

ha nem sikerült volna elkapnom

 

a gyíkocskát

 

a farkánál fogva

 

nem is hiányozna most ennyire

 

egy apró zöld pikkelyes gerincdarab  

 

a preparált skalpgyűjteményemből.

 

-

 

Ki ne sajnálna meg egy öszvért

 

a zuhogó esőben

 

egy csak úgy lett állatot

 

a legelő szélén

 

a vízelvezető csatorna mellett

 

ahol mindig sárgul a fű

 

barna szőrén cseppekben megül a víz

 

különválik égtől a föld

 

lassú unott rágásokkal

 

nyeli a szénát

 

fogai közt csikorog a homok

 

ki ne siratna meg egy öszvért

 

a zuhogó esőben

 

egy csak úgy megtörtént állatot

 

akinek mindegy

 

hogy meddig engedi a póráz

 

és sosem próbálta még

 

elrágni a kötelet

 

ki ne temetne el egy öszvért

 

a zuhogó esőben

 

mondana egy imát

 

gázoktól szétrepedt hasa

 

szétnyíló bordái fölött

 

üres szemében

 

különválik ég és föld

 

és eltűnik a meszesgödörben

 

mint egy csak úgy lett dög

 

Tóbiás Krisztián (Csóka, 1978): költő, műfordító. A Tempevölgy folyóirat főszerkesztője. A  Sava Babić műfordítói díj alapító tagja. Önálló kötetei: ver/sec (zEtna, 2006.), vasjani (zEtna, 2008.), Túliratok (zEtna, 2012.)

 

.