Chanson sans honneur; Karolínka A molnárnak lánya volt, Huligán
A molnárnak lánya volt
(Cseh pajzán versek)
Emmerich Alois Hruška
Az öreg akác
(Régi prágai dal)
Josef Váchal mesternek ajánlja E. A. H.
A petříni kilátónál áll egy öreg akác,
éjjelente a sok gyerek csak az alá kakál.
Egy este a szerelmesek elsétáltak arra,
lábuk elé nem figyelve tapostak a szarba!
Jár a szó a szerelemről, hogy az szép és örök,
az orrukhoz kapnak gyorsan: itt valami büdös!
Lábuk alatt érzik mások szétkenődött szarát.
„Ide többé sose jövök” – pityereg a leány.
Közelébe a sok szarnak azóta se járnak,
felejtik már emlékét az öreg jó akácnak.
(1914)
Mellár Dávid és Mészáros Veronika fordítása
Emmerich Alois Hruška
A vén akácfa
(Régi prágai dalocska)
A petříni kilátónál egy vén akácfa áll.
minden kölyök éjszakánként csak az alá kakál.
Egy éjjel egy szerelmespár ott járt andalogva,
nem vigyáztak, s beleléptek egy nagy adag fosba.
„Így szeretlek, úgy szeretlek” – csacsogja a gyöngypár,
hirtelen orrukhoz kapnak: „jaj, miféle bűz száll!”
Földre néznek, s hát mit látnak? – taposott szar gőzlött!
„Nem jövök én ide többet!” – a szűz elkenődött.
Azóta a szerelmesek más helyen kavarnak,
az akáchoz nem jó menni, oda kölykök szarnak.
(1914)
Csehy Zoltán fordítása
Ismeretlen költő
Chanson sans honneur
(részlet)
Ha a férfi életében kínzó bánat ébred
s lelkét a gyötrelem és hiány szűkre zárja,
a feleség a gyönyör forrását feltárja
remegve, mint kristályban a rajnai bor,
a férfival feledtetik bánatát a nedvek,
s kit e szent párlat tágra zárt ölébe sodor,
hogy kitöltse következő két versszakom:
A pina öble áldott mélységekbe sodor,
hol rózsa virágzik, hol a nap hajnalban ébred,
s honnan áradnak az illatos nedvek.
mikor a hála a pinát résnyire zárja
nyílásából szőlőrügy hajt, s kicsordul a bor,
így kelyhe ajándékát a nő feltárja.
A jó feleség akár a becses bor,
ha ajkait az üveg nyakán szorosra zárja,
a férfiban a bor istene felébred.
(1880 körül)
Mellár Dávid és Mészáros Veronika fordítása
Ismeretlen költő
A molnárnak lánya volt
A molnárnak lánya volt,
irigyelte élő, holt.
Fogadkozik két testvér,
egyikük ma révbe ér.
Egyik fogott egy zsákot,
a másik meg bemászott.
Apámuram, mondja meg,
a búzának hol van hely.
Ahol van, ni, a kamra,
ott alszik a szép Ancsa.
Jő az ima ideje,
moccan a zsákfeneke.
Az óra már hatra jár,
Ancsához oson a zsák.
A zsák szája nyílik már,
és a legény készen áll.
Csókolja az ajkait,
viszonozza Ancsa is.
S mire feljött a hold,
már egy kicsit benne volt.
Míg csillag gyúlt az égen,
benne volt már egészen.
Jár az óra éjféltájt,
kiszállni már csacsiság.
A félkettőt üti már,
másodszor is benne jár.
A fél hármat üti már,
új menetre készen áll.
Üti már a félnégyet,
negyedszer is betéved.
A fél öt is megesett,
ötödször is beveret.
Mire eljött a reggel,
nem állt neki még egyszer.
Nem telikel sok idő,
Ancsa hasa egyre nő.
Szent György napjára esett,
hogy ugrált már a gyerek.
Lett kölyökből elég sok,
molnár lett a legnagyobb.
A molnárnak lánya volt…
(1948 után)
Mellár Dávid és Mészáros Veronika fordítása
Ismeretlen szerző
A molnárnak lánya volt:
irigyelte élő, holt.
Két legény jól kifőzte:
rászoktatják a lőcsre.
Egyik fogott egy zsákot,
a másik meg bemászott.
Apámuram, mondja, hát,
hová rakjam a búzát?
Kamrácskámba tegyed be,
Ancsa alszik mellette.
Harangszó jelez imát,
fölágaskodik a.... zsák.
Mire épp hatóra volt:
a zsák Ancsához farolt.
Kioldódott a szája:
a legény csak ezt várta.
Ancsát szájon csókolta
a lány is viszonozta.
Mire kerek lett a hold,
ő már félig benne volt.
Száz csillag járt az égen,
becsúsztatta egészen.
Mire éjfél jött el, ó!:
nem volt többé kibúvó.
Mire fél kettőre járt,
másodszor is betrafált.
Mire fél háromra járt,
harmadszor is betalált.
Mire fél négyet ütött,
negyedszer is befűtött.
Mire fél öt elkondult,
ötödször is benyomult.
Mire eljött a hajnal:
kuksolt lecsüngő fasszal.
Nem igényelt sok időt:
Ancsa hasa jól meg nőtt.
Gergely napra láss csudát,
udvarán lurkó ugrált.
S még hány poronty született!
A legnagyobb molnár lett.
S a molnárnak lánya volt...
(1948 után)
Csehy Zoltán fordítása
Ismeretlen költő
Huligán
Édesem, Kedvesem,
moziba megyek,
mondja nekem: ökör, barom,
ostoba ötlet.
Úgy imádlak téged
élek-halok érted,
a nagy szerelemtől
a hajam is megnőtt:
huligán lett belőlem.
Édesem, Kedvesem,
bokorba megyek,
mondja nekem: ökör, barom,
más is tudja ezt.
Élek-halok érte…
Édesem, Kedvesem,
szép a copfocskád,
mondja nekem: ökör, barom,
inkább markolnád.
Élek-halok érte…
Édesem, Kedvesem,
de szép a blúzod,
mondja nekem: ökör, barom,
de le nem húzod?
Élek-halok érte…
Édesem, Kedvesem,
de szép a melled,
mondja nekem: ökör, barom,
nem csókolod meg?
Élek-halok érte…
Édesem, Kedvesem,
szép a szoknyád
mondja nekem: ökör, barom,
csak jár a pofád.
Élek-halok érte…
Édesem, Kedvesem,
bájosa pinád,
mondja nekem: ökör, barom,
meg nem is basznád?
Élek-halok érte…
Ült a folyó mellett,
falta az epret,
az Édest úgy seggbe rúgtam,
hogy vízbe esett.
Élek-halok érte…
(1948 után)
Mellár Dávid és Mészáros Veronika fordítása
Karolínka
Van egy híres cseh kaszárnya,
csendőrökkel Karolinka csak úgy járja,
van egy kaszárnya,
csendőrökkel Karolinka csak úgy járja.
Csalóka a csendőröcske,
Karolínkát a mezőre ledöntötte.
Ugyan, dehogy, nem így történt,
pár pohárka után ledőlt a lány önként.
Kapott pár szál fehér rózsát
s a legény már simogatta bimbócskáját.
Kapott pár szál friss kankalint,
s a legény a bugyijába is betekint.
Kapott pár szál gyöngyvirágot,
s a kislány már a gatyában kotorászott.
Honvéd volt a csendőröcske,
nem állt készen még a bevetésre.
(1890 körül)
Mellár Dávid és Mészáros Veronika fordítása
A cseh költemények lelőhelye: Radim Kopáč, Josef Schwarz, Jakub Šofar Ve sladké tísni klína c. antológiája (Nakladatelství Paseka, Praha, 2016).
Mellár Dávid (Pozsonypüspöki, 1992): költő, a pozsonyi Comenius Egyetem kiadványszerkesztő szakos hallgatója, Dunaszedahelyen él. Munkái az Irodalmi Szemlében és Kalligramban jelentek meg.
Mészáros Veronika: műfordító, kritikus. A pozsonyi Comenius Egyetem kiadványszerkesztő szakos hallgatója, Negyeden él.
Csehy Zoltán (Pozsony, 1973): költő, műfordító. Legutóbbi könyve: Experimentum mundi (Poszt)modern operakalauz (Kalligram, 2015).