köldökszósz; egy fényes év hadd fájjon; rosszullétek
Mohácsi Árpád
hadd fájjon
mondtam, hogy fájjon csak az a láb.
hadd fájjon legalább
innen tudom, hogy hozott valamit az ősz.
ezt hozta. de nem volt gyümölcstál,
a kupákat más nyeri.
ez fájt kicsit. amúgy meg
alig vártam, hogy a szívek és
az árnyékok összehozzanak egy kis kavarodást,
amire végre felfigyelhetek.
hogy ne ügyeljek csak úgy hiába ezen a folyosón.
vagy allén.
vagy mi ez itt.
hé, ott!
egy fényes év
kicsit félek bevallani
de ez egy fényes év volt
nem a nap a kozmosz a világegyház
szempontjából
csak úgy könnyű a létezés
kint a fagy ragyog
nem akarok több vagy jobb lenni
mondjuk úgy
pályán vagyok
nem elmaradásokat pótolok
nem behozom
ami elmaradt
csak súly és teher nélkül
kirándulgatok a létezésbe
áttetszően és pufókan
mint az igazi angyalok
peremvidék ez itt
lápok partján latolgatok
befagyott a víz
hideg az este
ez a pillanat az életünk
párizsba mentem
szökik az őz
köldökszósz
esténként újabban lötyögőset járok,
kis esti lötyögősnek hívom,
próbálom kitalálni, hogyan élni,
közben meg hát szöszölök,
főleg ilyen mondatokkal,
vagy arra készülök, hogy mondatokkal fogok szöszölni.
néha eljátszom a gondolattal, hogy hagyom a francba,
leöntöm szósszal,
mindegy mi az, csak legyen piros,
és fedje el ezt a katyvaszt,
ami itt púposodik előttem.
de az egész alján ott vigyorog kajánul
egy arc,
nem tudom, kié,
és egyszerűen kinevet,
míg össze nem söndörgetem az ujjaim közt
a felgyűlt ej, mi a szöszt,
és el nem pöckölöm,
hogy ne vigyorogjon ide bele nekem
ebbe a jól megcsinált kis örökkévalóságba,
ide bele a fotelembe. fotelemba, na.
rosszullétek
itt vannak ezek a közös kis rosszullétek.
ájulásig túltolt menetpróbák.
és persze jelzésként egy finom koppanás.
a fejem verem be az asztal alatt.
jöhet a finomhangolás.
mert a vereség ellenére
— mint mondani szokás —
jó munkát végeztünk.
és ez okot ad az optimizmusra.
csak van itt ez a seb.
csak ez gyógyulna be!
ne volna mindig ez az elkenés,
meg hogy lyukasra kaparom a helyét.
mindig kiserken a vér.
mindig ugyanott.
és ez a serkenés, ez a kifakadás,
ez is én vagyok.
Mohácsi Árpád (Budapest, 1966): költő, műfordító. Legutóbbi verskötete: Hannibál búcsúja (Kalligram, 2015).