(szino)líra — torzószótár (álláspont; állástalan; állat)
Aczél Géza
(szino)líra
torzószótár
álláspont
figyelem évtizedek óta ezt a nagy ideológiai kavart amely mögött még zsigeri viharok is verik az avart és nagyjából érteni vélem némi távlat szükségeltetik mindehhez és ami gyakran alkati
eset s nem érdem az a napi eseménytől valami született bizalmatlansággal a távolságok tartása
ettől persze még hiába agyalsz hogy a történelmi viharban a móc döngeti-e a székely magyart
vagy a székely a mócot és északon ki találta föl a fönséges sztrapacskát s a délvidéki piacokon
miért karattyol annyi horvát ha fél európa megszállott s kiváló eleink szerint magyar ráadásul igazam keresve legalább ennyire felkavar ha hazavesztésbe törve ősz tekintete alól könnyezni
látom peremeken a megtépázott ősöket noha az újabb kutatások szerint eme huzatos katlanban ékírással már régóta nem jegyzik kinek milyen a vére s hüledezve nézünk az egészre ha szláv tolul porosz s zsidó világvárost épít a mohamedán mecsetét várja s szakadt identitással lesünk
a cigányra s akkor még sorakozhatnának kunoktól a jászig míg néhány idióta politikus mögött
az emberi elme kivirágzik noha magának sincs álláspontja mely bizton beboltozza a nagy tutit
állástalan
arra emlékszem amikor a férfiúnak nem volt kegyelem ha bordó személyi igazolványába lila tintába mártva nem íródott be semmilyen munkaviszony a lógásért a zord rendészet lett mind
jobban érdekelt mivel tervteljesítés okán havonta a penzum szerint megfelelő számú lógóst el kellett fogni szóval a belügyi lobby a szerencsétlenekre éjjel-nappal izgatottan vadászott mely persze éretlen koromban nem látszott a hajsza különben is kihagyta a nőket szerény anyukám
a szegénység újabb rohamáig otthon csöndben szőtte jobban mondva horgolhatta honleányos vágyait apa szélesen lendített kopott aktatáskája ugyanis a szélárnyékban tűrhetőn még rásegít
a megélhetésre és a mama is csak akkor nyomul be a földhivatalnoki résbe mikor már nehezen telik zsíros kenyérre s az első diploma felé kezdett ácsingózni bátyus aztán növekedvén a naiv képletekre nyiladozó elmém is ráunt megérezvén modernizált korban is miként vasat a rozsda
az életkedvet megalázóan lefokozza az állástalan vak tehetetlensége jöjjön bár balról s jobbról
a demagóg béke újratermeli magát a silány közöny mely fölött az érdes hatalom pöffeszkedik
állat
valami bennem régen rosszul működik mert miközben sejtelmesen modorba stilizálva naponta kéjesen vallom hogy az állat létünkön nem segít és tudatosan egy dimenzióban látom a katicát és az elefántot kikerülve az oldalról meglesett hűséges kutyatekinteteket s apró macskák bohó kapkodásait csak a kellemetlen mellékkörülményekre lesve amikor nem megy a szerencsétlen időben ki szabad terekre avagy hullatja ártalmas szőrét az utálat kezdi megülni a tudatot pőrén
és gomolyogni kezdenek belül az előítéletek ez addig még rendben megy tetőzve azzal a hittel
hogy a panel végképp nem kilincsel rusnya lihegőkért és nem kívánja szűkös liftjébe a bőszen sziszegő kobrát ám mikor hősünk ízes gasztronómba ment át s a marháról az ököruszály leves vagy a velős csont jutott eszébe a disznót egy idő után csülkeiért becézte s egy rusztikus kakas pörköltért vagy friss rántott csirkéért ideológiáját gyarlón odahagyta később a borjú tartárosan
locsolt lábát emelte vágyaiban magasra nem szólva a karácsonyi kacsamájról e zavarba lassan belefáradt zsigereiben mai napig gyanús minden állat de vén bölcsességgel már a kiutat keresi
Aczél Géza (Ajak, 1947): költő, műfordító, irodalomtörténész, kritikus. Legutóbbi verskötete: (szino)líra. Torzószótár, Á - Ál (Jelenkor, 2014).