Kint és bent, Halottak élén, Emelkedő, Karácsnyi ének, Elalvás előtt, Üzemanyag, Hadüzenet nélkül

Fellinger Káoly

KINT ÉS BENT

Az elérhetetlen dolgok vénülnek csupán,

mi pedig az elmúló idővel

leszünk tartósak, miközben

kevés idő marad magunkra,

kötelet húzunk, amelyikünk

győz, nem jut el az előadásra,

ahova nem engedik be a

kíváncsiskodókat, akik

hamar megöregszenek,

közben a színpadon unokaöcsém alszik,

önmagát látja álmában, amint

a nézőtéren ásítozik éppen,

szeretne odamenni, hogy

rendre utasítsa önmagát,

nyomot hagyni maga után,

de lebénul a teste és

megszólalni sem bír.

HALOTTAK ÉLÉN

A buddhista tanítások szerint

hét hét után kerül sor az

újjászületésre, írja unokatesóm,

akinek az apu volt a keresztapja.

Most éppen Burmából ír,

ott érte apám halálának a híre,

több mint három hónapja

tartózkodik ott, gyerekkori

szeretethiányát igyekszik bepótolni.

Csetelésünk közben

kinézek a fejemből, eszembe jut,

hogy apám szeptember tizenharmadikán

hunyt el, s az azt követő ötvenedik

nap Halottak napjára esett.

EMELKEDŐ

Anyai nagynéném előtt,

akinek nyúlpaprikását imádta

apám, mindenki igyekezett titkolni,

hogy a legkisebb fia autóbalesetet

szenvedett, s kórházban fekszik.

Harmadnapra aztán álmában

megjelent három éve halott

öccse, aki mindenről beszámolt

töviről hegyire, mivel a

halottakat nem köti a titoktartás.

Még azt is elárulta,

amiről inkább hallgathatott volna,

hogy a fiú egy nyulat akart kikerülni

a csúszós úton, de végülis

nem sikerült neki.

KARÁCSONYI ÉNEK

Nem szeretem a telet,

de már a tavaszt se várom,

ha nem lettem volna

világéletemben derűlátó,

mindezt most le sem

írtam volna, vagyis már

annyira hozzászoktam

az írógéphez, hogy gondot

okoz golyóstollal megcímeznem

a levelet a Jézuskának.

Ilyenkor a múltamból visszanéz

rám egy kíváncsi kisgyerek,

mint Lóth felesége

ELALVÁS ELŐTT

/Kabai Lórántnak/

A boldogság kifogyott a cérnából,

minden zsebe be van varrva,

mindegyik zsebben más-más színű

cérnaguriga lapul,

mindösszesen annyi cérna hiányzik

a gurigákról, amennyi az adott zseb

bevarrásához kellett,

se több, se kevesebb.

A boldogságnak

gombostűfeje van.

ÜZEMANYAG

Ha az apám élne,

nem mehetnénk ki

naponta a sírjához

az anyámmal,

egyikünknek ugyanis,

mint mindig,

mellette kellene lennie,

vigyázva rá, nehogy

megengedje a gázt,

megengedje a vizet,

nehogy elessen

és eltörje a combnyakcsontját,

amibe

százegyedik napja,

hogy belehalt.

HADÜZENET NÉLKÜL

Nagynéném naponta álmodik

ötvenöt  éve halott édesapjával ,

abban sem biztos, hogy megismerné,

ha feltámadna hirtelenjében,

azt mondja, olyan a csönd   a temetőben,

mint a karácsonyi rántott pontyban

a csont, meg a szálka.

Apám  amikor megjött ötvenöt éve

az éjféli miséről, ösztönösen

benézett a sütőbe, ahol talált egy

darab rántott halat, amit  előző

nap fogott ki a Kis-Dunából,

mivel éhes volt, hát megette.

Erre beteg édesapja zsörtölődni kezdett

hiszen az ő adagját ette meg.

Úgy hiányolta, mint azokat  a dolgokat,

amiket végérvényesen elfelejtett az életéből kitörölni.

Amikor aztán apám torkán a megakadt

halszálkát  sikerült kenyérrel a gyomrába juttatni,

akkor fulladt meg nagyapám,

mintha csak halászni ment volna.

Fellinger Károly (Pozsony 1963): költő, helytörténész, meseíró. Jókán él. Legutóbbi könyveiből: Fellinger Károly legszebb versei (AB-ART, 2016), A Kincsesláda - The Treasure Chest (AB-ART, 2017). Többek közt angol, román, német és szerb nyelvű verskötete is megjelent. Jókán él.