Viki és Kiki

Kedves Viki!

Van egy problémám. Már alapiskolás korom óta onanizálok. Nagyon bánt a dolog, és félek, nem lesznek-e káros következményei. Lehet azért még gyerekem? Találok magamnak fiút? Nem dobnak ki az iskolából? Várom a tanácsodat!

                                                                                             Kiki

Kedves Kiki!

A maszturbáció (önkielégítés) a serdülőkor igen gyakori kísérőjelensége. A leveledből nem derült ki, hány esztendős vagy, de feltételezem, hogy még nem volt nemi kapcsolatod. Számos felmérés bizonyítja, hogy a serdülő fiúk és lányok nagy többsége felnőtté válása folyamán bizonyos ideig maszturbál. Kezdetben kíváncsiságból, majd ez a tevékenység, mivel kellemes érzést vált ki, szokásként rögzül. Semmilyen maradandó következménnyel nem jár, és nem okoz meddőséget, ettől nem kell tartanod. A bűntudat azonban nem zárható ki, sőt nemegyszer állandó velejárója. Az önkielégítés gyakorisága a nemi éréssel fokozatosan csökken, s végül (az esetek döntő többségében) a fiatal szervezet nem igényli többé. Ez azonban önuralom és akaraterő kérdése is, ezért akadnak, akik hosszú évekig, sőt felnőttkorukban sem képesek szabadulni tőle. Leginkább akkor, ha nem élhetnek kielégítő nemi életet, ha nincs elég idejük vagy alkalmuk rá, hogy megfelelő államjogi keretek között kifejezzék nemzeti önazonosság-tudatukat, vagy ha olyan egyénekről van szó, akik házastársukban nem találnak megfelelő nemi partnerre. Ebben az esetben problémájukkal már pszichiáterhez kell fordulniuk. Azt ajánlom, változtass életmódot. Keress magadnak valamilyen rendszeres testi-szellemi elfoglaltságot, kérd meg a szüleidet, hogy vegyenek neked egy kiskutyát vagy kiscicát, kezdj el aktívan sportolni. Ha a lelki higiénia sem segít, ismerkedj meg egy jóravaló fiúval, és töltsd vele az idődet. Maszturbálás miatt még senkit sem dobtak ki az iskolából, fiúból meg szerencsére Szlovákiában nincs hiány. Bízom benne, hogy idővel te is megtalálod az önazonosság-tudatodat, és nem lesz többé szükséged rá, hogy önkielégítéshez folyamodj. Fel a fejjel!

                                                                                 a Te Vikid

Kedves Viki!

Nem tudom, emlékszel-e még rám, fél évvel ezelőtt írtam neked. Kiki vagyok, és van egy problémám. A tanácsod remekül bevált, ezért fordulok ismét hozzád. Igazad volt, anyu vett nekem egy kiskutyát, találtam magamnak egy fiút, és van már önazonosság-tudatom is, így nincs többé szükségem rá, hogy önkielégítéshez folyamodjak. Ő volt az első fiú az életemben, és én az első lány az övében. Öt hónapig jártam vele, és azt hittem, halálosan bele vagyok zúgva. Ennek a fiúnak azonban van egy hibája! Egy évvel fiatalabb nálam, és baromi hatással vagyok rá, azt csinálok vele, amit akarok. Tudom, hogy ez nem szép tőlem, de annyira buggyant szegény. Nemrég megismerkedtem az apjával. Vagyis a fiúm ismertetett meg vele. És megtörtént, aminek nem lett volna szabad megtörténnie. Teherbe estem. Csak az a cikis, hogy nem tudom, melyiküktől. Tudom, hogy hülyén viselkedtem. Egyelőre még egyikük sem sejti, de sokáig már nem titkolhatom, kénytelen leszek nekik mindent megmagyarázni. Leginkább anyu miatt aggódom. A szüleim ugyanis tízéves koromban elváltak. Az ok egyszerű volt – apám mint megrögzött antialkoholista nem bírta elviselni, hogy anyu időnként bedobott egy-két féldecit. Félek, ha anyu megtudja, mi az ábra, ismét az italba menekül. Nem akarok férjhez menni! Hiszen hogyan mehetnék hozzá bármelyikükhöz is? Minden biztató vagy elítélő szavadat előre is köszönöm.

Kiki

Kiki,

ha csak egy partnered lett volna, most alighanem te is egyike lehetnél a boldog várandós ifjú menyasszonyjelölteknek, és alapjában véve minden rendben lenne. Csakhogy te habzsoltad az élet örömeit, és most viselned kell a következményeket. A szomorú csupán az, hogy nemcsak neked, hanem annak az ártatlan ki teremtménynek is, aki nem kívánkozott a világra. Hogy jön ő hozzá, hogy így vágjon neki az életnek? Kiki, csupán értelmetlen hősködés, hogy egyedül akarod fölnevelni. Ha már mindenáron felnőtt akartál lenni, akkor viselkedj is felnőtt módjára. Most az az elsőrendű kötelességed, hogy megszületendő gyermeked számára megteremtsd a biztonságos családi hátteret. Vérvizsgálattal valószínűsíthető az apaság. Nézz szembe a helyzeteddel, és cselekedj úgy, ahogy egy leendő anyához illik, ne meggondolatlan diáklányként, aki unalmában jobb híján világra hoz egy új életet.

a Te Vikid

Kedves Viki!

Köszönöm a tanácsodat. Beláttam, hogy igazad van, és felelősségteljesen cselekedtem. Mindenkit megkíméltem – senki sem tudta meg, hogy terhes voltam. Főként anyu miatt vagyok hálás, neki sem könnyű, szegénynek. Nemrég talált magának valakit, és rövid ismeretség után összeházasodtak. A mostohaapán huszonhat éves, vagyis hét évvel fiatalabb anyunál. Ő sem helyeselte, hogy anyu iszik, így aztán anyu jelentkezett elvonókúrára. Megkapta a beutalót, és bizonyára sejted, mi lett a dolog vége köztem és a mostohaapám között. De ne aggódj, ezúttal nem maradtam „úgy”. Megfogadtam a tanácsodat, szedem az antibébitablettát, s a problémám inkább erkölcsi természetű. Szörnyű bűntudatom van. Anyu hazajött a gyógykezelésből, és én egyre azon töröm a fejem, hogyan magyarázzam meg neki azt az egészet úgy, hogy ne meneküljön ismét az italba. Meglátogattam a vér szerinti apámat, és ő azt tanácsolta, jelentsem föl a mostohaapámat liliomtiprásért. Viki, mitévő legyek?

Kiki

Kedves Kiki,

a leveledből nem egészen értem, hogy fejlődhetett a mostohaapáddal való kapcsolatod idáig. Csak nem azt akarod megmagyarázni édesanyádnak, hogy szeretitek egymást a férjével, netán még meg is kérni, ne álljon a szerelmetek útjában? Vess véget ennek a viszonynak, méghozzá azonnal! Ha öngyilkos leszel, attól édesanyád egész biztosan nem hagyja abba az ivást…

Viki

Kedves Viki!

Nem lettem öngyilkos, anyám nem tudott meg semmit, a mostohaapámmal pedig egyszer s mindenkorra szakítottam. Mindenben szót fogadtam neked, remélem, elégedett vagy velem. A mostohaapámat megfenyegettem, hogy följelentem, mire faképnél hagyott bennünket. Legutóbb Ausztráliából írt. Mind a ketten bánkódunk utána, de majdcsak megvigasztalódunk. Szerencsére anyu nem menekült az italba. Kedves Viki, van egy problémám. Belém esett a tornatanárunk. A sí tanfolyamon. De Pozsonyban is folytatjuk. Csak hát mind a kettőnket gyötör a bűntudat. Azt állítja, hogy boldog házasságban él, de baszós, mint a kinigli nyúl. Legszívesebben valamelyik átjáró házban dug meg. Nem is tudom, mit szeret jobban, engem vagy a passzázsokat. Azt hiszem, a Liga passzázs a kedvence. Este, mozi után. A moziban megdolgoz a kezével, aztán kint a falnak dönt, a kis szuszimuszi. Egyébként mélyen erkölcsös hívő katolikus, és borzasztóan szenved, amikor kefélés közben eszébe jut, hogy most épp csalja a feleségét. Velem. A Liga passzázsban. Utána mindig lehord a sárga földig, mert, mint mondja, a feleségének a nyomába se érek, és sír. Ilyenkor sajnálom, és félek, hogy hamarosan az italba menekül. Már nem is nagyon izgat az egész, de oda kell neki tartanom, mert kirúgatna az iskolából. Mondd, megteheti? Tulajdonképpen bírtam, amíg meg nem ismertem azt a nőt, akit megcsal velem. Ugyanis elhatároztuk, hogy becsületesen és nyíltan járunk el. Bemutatta a feleségét, és mindent bevallottunk neki. Remélem, kedves Viki, meg vagy elégedve! A felesége egyszerűen fantasztikus! Mindent megbocsát nekünk. Szuszimuszinak igaza van, a nyomába se érek. Tényleg fantasztikusan viselkedett. Vacsorával várt, valami kínai csodakajával, utána pezsgő, konyak, miegymás, egyszóval az én gyönyörűséges Mimim könnyekig meghatott. Amikor mindenáron meg akart győzni, hogy ne legyen lelkiismeret-furdalásom, elbőgtem magam. Baromi jó buli volt! A mi aranyos fiúkánk örömében merev részegre itta magát, mert álmában se merte remélni, hogy mi ketten ilyen jól megértjük egymást, a felesége meg egyre vigasztalt. Simogatott, csókolgatott, soha egyetlen férfi sem volt hozzám ilyen gyengéd. Egészen reggelig. Bizonyára sejted, mi lett a dolog vége. Egyszerűen beleestem. Imponál a félénksége meg az őszintesége. Ő lett a példaképem, és ami a legrosszabb, attól az éjszakától kezdve csak rá gondolok. Amikor egyedül vagyok, elképzelem, ahogy beszélgetünk, titokban csodálom a jóságos tekintetét, a kedves szavait. Egyszer, amikor véletlenül találkoztunk, elakadt a hangom, és remegni kezdett a térdem. Valamiféle különös tiszteletet ébresztett bennem, szörnyű kisebbrendűségi rézés fogott el. Szerettem volna vele beszélgetni, de egyetlen szót se bírtam kinyögni. Adj, tanácsot, hogyan szabaduljak, ennek a nem mindennapi nőnek a hatásától. Reménykedtem, hogy Oszkár iránti szeretetem majd segít leküzdeni, de tegnap rajtakaptam őt a tulajdon anyámmal. Anyu a sparhelt előtt állt rövid otthonkában, bugyi nélkül, és palacsintát sütött. Oszkár meg mögötte kushadt, és a nyelvével… Még rágondolni is rossz! Kezdem gyűlölni anyámat. Hát nem borzasztó? Megmondtam neki, hogy szeretem Oszkárt, és azóta nem beszélünk egymással. Féltékeny vagyok a tulajdon anyámra, ő meg rám. Még ha legalább normálisan szeretné, úgy, ahogy én. Nem valami nemi elferdülés ez? Ráadásul anyu újra inni kezdett. Hát csoda, hogy kétségbe vagyok esve? Kedves Viki, nem az onanizálásomért bűnhődöm ezzel a sok szenvedéssel?

a Te Kikid

Kedves Kiki,

Legutóbbi leveledben több súlyos problémát vetettél fel. A legutolsóval kezdem, mert ha nem tévedek, valamennyi jelenlegi és eljövendő problémád valamiképpen az önkielégítéssel függ össze. Már számtalanszor foglalkoztam a maszturbáció kérdésével, és nyilván újra meg újra vissza kell majd térnem rá a jövőben is. Amikor egy serdülő fiatalban felébred a nemi vágy, de pszichikailag még éretlen a párkapcsolatra, az önkielégítés a legjobb módja az erős szexuális késztetés levezetésének. Ha eközben a lány-asszony nem tol fel semmilyen alkalmas tárgyat mélyen a hüvelyébe, nemi szerveit nem érheti sem fertőzés, sem sérülés. Ezért az onánia önmagában nem befolyásolja károsan leendő anyaságát. Ami pedig az AIDS-t illeti, az önkielégítés tökéletes biztonságot nyújt ellene, akárcsak a többi nemi betegség ellen. Rendkívül káros, ha egy serdőlő lány kezébe olyan jut, amely az önkielégítést elítéli és károsnak minősíti. A fiatalokban indokolatlan bűntudatot és szégyenérzetet kelt, mintha valami szörnyű, tilalmas, elvetemült dolgot művelnének. Az, hogy te is fajtalankodással vádolod anyádat, tipikus példája a helytelenül értelmezett maszturbációnak. Pedig nincs mit a szemére vetned. Ideális szexuális kapcsolatnak ugyanis csak az tekinthető, amelyben a partnerek igyekszenek egymást kölcsönösen kielégíteni, hogy ne csak egyikük, hanem mindketten eljussanak a teljes kielégülésig – az orgazmusig. Számodra, ha Oszkárral szeretkezel, a klasszikus testhelyzet a megfelelő, de anyád és Oszkár, mint tapasztaltabb pár, tudja, hogy egy férfi vagy egy nő nemi kielégüléséhez nem feltétlenül szükséges a teljes szexuális egyesülés. Ugyanolyan kellemes lehet (sőt vannak nők, akik számára kellemesebb) a kézzel vagy szájjal való ingerlés. A közösülésen kívül a nemi előjáték is a szexualitás elválaszthatatlan része, és ha anyád meg Oszkár örömét leli benne, nem szabad őket illetlennek, ferde hajlamúnak vagy erkölcstelennek tartanod. A tornatanárod feleségéhez fűződő viszonyod miatt sem kell szégyenkezned, mégis örülök, hogy – Oszkárnak hála –, ennek már vége. Elvégre az emberi szexualitás nem holmi tisztátalan, hozzánk méltatlan dolog! Azt, hogy kemény a székletünk, bárkinek szemrebbenés nélkül elpanaszoljuk, de életünk intimitásáról, melyeknek a szex is elválaszthatatlan része, gyakran képtelenek vagyunk beszélni. Egészen más miatt kellene szégyenkezned! Mivel nem írod, mióta él együtt Oszkár édesanyáddal, hogy ő-e az új mostohaapád vagy csupán anyád élettársa, hány éves, hogy jött létre a viszonyotok stb., szeretnék veled személyesen találkozni. Különben sosem oldódnak meg egyre riasztóbban összekuszált szexuális és erkölcsi problémáid! Írd meg, mikor és hol találkozhatnánk.

a Te Vikid

Kedves Viki!

Oszkár két éve él velünk, de lényegesen rövidebb ideje szeretjük egymást. A tizenhetedik születésnapom óta. Aznap senki sem köszöntött fel, és olyan magányos voltam! Amikor megfürödtem és kiszálltam a kádból, meztelenül végigdőltem az ágyon. Azóta érzek valamiféle vonzalmat Oszkár iránt. Eljárok vele sétálni a közeli erdőbe, és ott már többször közösültünk. Nem mintha bármi kifogásom volna ellene, de félek a nemkívánatos terhességtől. Oszkárral jutottam el életemben először az orgazmusig. Addig ez a fantasztikus érzés teljesen ismeretlen volt számomra. És kipróbáltam vele valamennyi ismert pozíciót, e téren nincs szükségem a tanácsaidra! Amikor anyu rájött, hogy én is szeretem Oszkárt, kasztráltatni akarta. Szerencsére apám ellenezte, mert Oszkárnak remek családfája van, és még sok fajtiszta utódot nemzhet. Azt tanácsolta, mindenestre sterilizáltassam, biztos, ami biztos. Mit tegyek, Viki? Őt sterilizáltassam vagy magamat? Oszkár az enyém! Anyu vette nekem, a te tanácsodra, amikor problémáim voltak az önkielégítéssel. Senkivel se fogok rajta osztozkodni! Még a tulajdon anyámmal sem. Még ha ismét az italba menekülne, akkor sem. Várom válaszodat!

a Te Kikid

Kiki,

Nagyon csalódtam benned. Az állatokkal való fajtalankodás súlyos aberráció. Ellenkezik a természet törvényeivel, mivel a természetben a fajok nem keverednek. Némely ember az álatokkal való közösülésben próbálja feloldani élete nyomasztó egyhangúságát. Ez azonban egyértelműen pszichopata személyiségre utal. Szerencsére az efféle fajtalankodás csupán a primitív, betegesen perverz pornográf filmek témája, melyek forgalmazását leghatározottabban elítélem! Ha csak egy szemernyi akarat van benned, és elég erősnek érzed magad hozzá, azonnal vess véget ennek az értelmetlen és beteges kapcsolatnak! Akár úgy is, hogy Oszkárt eladod. Ám ha úgy véled, ez meghaladja az erődet, szedd össze a bátorságod, és minél előbb keress fel egy . pszichiátert. Ne tedd tönkre szánt szándékkal az életedet már a kezdet kezdetén. Lehet, hogy ez az eltévelyedésed csupán rossz álom marad, melyet hamarosan elfelejtesz. Egy kutya nem ejthet teherbe, mert, mint már említettem, a természetben a fajok nem keverednek, az eltérő fajú egyedek ivarsejtjei ugyanis nem egyesülhetnek. Nem kell hát sterilizáltatnod sem Oszkárt, sem magadat. Nem hittem volna, hogy ennyire tudatlan vagy.

Viki

(Szárnyaló Ifjúság – 29/30)

Kedves Viki!

Ezúttal is megfogadtam a tanácsodat. Senkit sem sterilizáltattam! Inkább elmentem egy pszichiáterhez, ahogy ajánlottad. A pszichiáter aztán elküldött a nőgyógyászatra. Igazad volt: az onánia nem okoz meddőséget. Harmadik hónapban vagyok. És Oszkár gyermekét feltétlenül meg akarom tartani! (Vajon melyikünkre fog hasonlítani?) Csak az aggaszt, miként magyarázzam meg a dolgot anyámnak, nem szeretném, hogy ismét az italba meneküljön. Beszéltem a dologról apámmal, de ő azt ajánlotta, forduljak hozzád, hiszen te tudod a legjobban, hogy ilyen esetekben mi a teendő.

Kiki

Kiki,

apád igencsak furcsa tanácsot adott. Mintha ezzel megszabadulhatna az „esetedből” adódó bárminemű felelőségtől. Az is érthetetlen számomra, hogy egyetlenegy mondatban sem adod tanújelét: legalább valamelyest sajnálod, ami történt. Annál jobban megértettem viszont, hogy azt a kutyakölyköt mindenáron meg akarod tartani, és csupán az okoz gondot, hogyan közölhetnéd édesanyáddal kíméletesen ezt az „örvendetes” eseményt. Hát ez irányú kérdésedre kerek-perec ki kell mondanom: nincs az a kíméletes mód, amellyel ezt tudtára adhatnád úgy, hogy ne okozz neki fájdalmat. Szinte megható, egyszeriben mennyire aggaszt, hogy netán ismét az italba menekül. Erre bizony előbb kellett volna gondolnod! Nézd el, hogy ezúttal nem bátorítottalak és nem is sajnállak. Tudd meg, haragszom rád! Mert bármiképp is nézzük a dolgot, nem marad más választásod, mint hogy azonnal és nyíltan megmondod édesanyádnak az igazat. Így megkímélheted magadat a majdani kínos magyarázkodástól, miért hasonlít az újszülött olyan feltűnően Oszkárra. (Remélem, nem rád üt!) Ne tartsd fenn szándékosan ezt a lehetetlen helyzetet. Most az az elsőrendű kötelességed, hogy a megszületendő ártatlan kis élőlény számára megteremtsd a biztonságos családi hátteret, amelybe világra hozhatod!

Viki

Drága Viki!

Tegnap szerencsésen megszültem. Az én kis kutyafejűm a legszebb a világon. Nem látogathatnál meg? Anyu, sajnos, ismét az italba menekült, és Oszkárt még a portára se engedik be. Szeretnék neked köszönetet mondani. Személyesen. Mindenért. És szükségem van a tanácsodra, ugyanis van egy problémám. Három hónap múlva nyakamon az érettségi. Mitévő legyek? Nem dobnak ki az iskolából? Drága Viki, annyira magányos vagyok! Nem lehetnél te a kis Oszkár keresztanyja? Olyan aranyos és életrevaló, hallgasd csak: HAV? VIKI? HAV – ÁÁÁRRR –JÚÚÚ…?

a te Kikid