talántai láncok; Marszüasz dalaiból
talántai láncok*
söröskorsók tétova tánca az asztalon
nagy szájuk fülig ér(v) olyan mintha
mindez (f)élő lenne szinte beletorzonborzongok
ahogy égnek dülled a hab hasatája
hohó! itt habra megy a játék! összevisszhang.
körbezsong a délidő
húgyvét kalácson fujév (bag)szaga terjeng
oltalmazzatok! ó égi-régi-verssorvégi
szellők szellentések ti légi sellők nagymellű
hérák és hetérák s oltalmazzátok
mind e kocsma fuckleberry hinnjeit
s a Tespiosz 50 lányától jövő
Herr Akiészeket is begytől begyig s az apródité
sármját irigylő bűzbe bugyilált basszonyok százezreit szintúgy.
mi kő? ej mi (a) kő? szakállas drámakő?
ábrándos fogkő? menykő? vízkő? menjkő?
kőleves rotyog a füstben fekete üst nyitja
méhét s a kanál fáradt izma újfent erőt nyer
hisz aki mer... no mit aggyak apukám
miklósbácsi? szonettet? friss finom a ritornell!
s mi szemnek hájnak szentnek tájnak ingere:
roston szült stanza! rondondó! kinek nem
ingere ne vegye magába e pártolt tercinát!
aki nem zabál menjen a bús (...) magyar sorsba jut
neki morzsa fut neki tej penészes morzsa kutyám
hegyezd füled ésatöbbi.
ó nemzettem! te drága nép! rád féknek már egy
túlvilágias gyomormosás
szót fostok fittyet hánytok
ó nemzettem! te dráma nép! áldozatai puncik s
fütykösök bagzó pártharcának!
szent zászlók lobognak fejetek fölött
kokárdák dobognak szívetek helyén
házaitok falát hasfalát repeszti kis kéji zenétek
a nyoges! ó nemzettem!
tárcás kurvák! homeopapák!
kristálycukrosbácsik! (és nénik)
rohadt stricik! fakírok! zsandárok!
poloskák! valutatüzérek! dörzsfőnökök! hiába papálok
rátok nem 6 a szó! azt a 7 meg a 8 át!
haza fi! musai sarj! isteni fatty
! agyő !
talánta. így hívják e városkadályt itten.
kotKodály (1882–1967) emlékét fonják körbe
e talántai láncok, meg szogtog koszorúznyi
mongya a csaj baloldali nő neki a feje lágya
nő tetőtől HALTig
albérel s néha felbérli szívét hogy szeressen kicsit
olykor fellopakodó bombázó vagyok s az
éjszakák néha velem érik tetten
szeretek inni a szájából s nyelvelni sokat
belefészkelni búsába-húsába
izzani mint ami ízlik ami
ízig-vérig izzásra ítéltetett
ha éhes
e dísznő
makkal s maggal álmodik
ó csak a szájalna többet!
dörzsöl és dőzsöl a kín s mi
egymás testéről nyaljuk a fényt
hántjuk a (kutya)bőrt
alóla pottyan a pénz
mellszőrömbe tép s harapok
kutyaharapást bőrivei – mondja a köz
gyere jer ó magozzuk ki egymást szép tav
aszod ím büzes
ségét veszti dúsan hahahot
áz a párna ap párta
juj mindjárt elveszt
em a tejem
enszterület! ez a hánykolódó
bárk
a belőni tilos ördögi navigáció
hölgyem anyahajó lesz ha lankadt a fegyelem
navigare est necesse vivere non est necesse
csitulj víz! csittcsitulj! vizecske vízke
csitutulj el! zajod talpra szökkenti
a nénit a magyart a sárkányt a házit ki fönn
hajóz egy emelettel följebb s táncsöve van
nem úgy az alsó ki s
aját sebére dolgozva fig
yeli haddelhaddmozdulataikat
álomból szőve stop. az éj stop. bélyege a térfarára
sütve stop. egész jól sült el stop. ez az évszakstop.
mondom stop. iszony mondom néked stop. közel a cethalál
stop.egyszer stop. úgyis belédhalok stop.
minek minek minek
ó ó ó
minek minek minek
nevezzelek nevezzelek nevezzelek
nevezed magad úgyis szép- s épségversenyemen néked terem
mind a babér ezúttal babérra megy az izé a játék
hogy aztán vígan
ülhess rajtuk
kis albérleted vörös vágytakaróján
nekem csak a gyöngeségre van bérletem
p a p a p a p a a neve t
a nomen klatúra
edződik így
est omen hely
hatalma hatalma van neki a destinónak
mondta peppino (1813–1901) is a vén kalapos bohóc
ez aztán a dolcsevita! hirtelen csődöt
mond a csönd lendül a karmester pálca s
óriási söröskorsókba
csapolják a zenét.
*eredeti dunaszerdahelyi gyűjtés (színhely: katonai parancsnokság)
Marszüasz dalaiból
csontig föltűröm a faszotokat
csönd legyen a kurva istenit* okádta
az éterbe s két szenesvödörrel
belépett az életünkbe
katonatiszt mondták pofonköpném mondtam
s röhögtem ahogy szemébe mart
a düh csipkézett cigifüstje
szinte belesápadt a dicsőségbe
vidd fröcsögött vidd már oda a kályhához
bökött két ujjal a két koromfészekre majd rám
vigye a kurva isten hörögte belőlem
egy fura kis démon kivel már vagy tizenhét
éve élek egy testnek nevezett albérletben
és bassza meg a csillagait is fatökű
ötcsillagos hőském nekem a csillagról nőm
szeme jut eszembe vagy legföljebb a konyak
ötcsillagos hősök! hajnalra véresre nyalják az eget
nagy kutyanyelvük a kegyelmesség seggébe tornássza
magát gyönyörtől borzadva lihegnek
ilyenkor s fél kézzel a hold után kapnak
mi a neved nomegáj mi a neved a francba
misztemég a búsba innen misztemég
künn zöld szél fútt amúgy lilás volt a levegő s áttetsző
kényelem csücsült a táj ölében
csak álltam s megpróbáltam átérezni
hogy része igenis része vagyok valaminek
szédültem mint nyelvem szokott szeretőm testén
utazgatva majd én majd én elviszem sziszegte
egy nyurga göthös és mintha ólmot
rejtene a kannák méhe lassan dülöngélt
ahogy pocakos kismamák szoktak utcák bőrét csiklandozva talpuk
izgató melegével
körül kifacsarták a csöndet
rozsdás kampóra erőltetve csüngött a délután és én
ekkor határoztam el:
ha megtalálom istenugyse' megvédem a hazát.
maga gimnazista ó igen iskolázott ember
és azt mondják petőfiskedik is zúgta
fehér volt mint a lázas ember nyelve
majd rámszólt hogy toljam már le a gatyám
gyengének akartam látszani
tétován lestem az asztalon hempergő műszereket
vas- és acélujjakat láttam aztán
levegőkezek fojtogattak egészségesnek érzi magát?
köpte az éterbe doktor faustus majd az ablakhoz
lépett hogy egészben lássa a világot
a francba is a francba is
hát nem látszik rajtam hogy naponta meghalok?