a macskapásztor; testamentum
a macskapásztor
rám bízta a macskákat a mennyei kasznár
rám bízta a teljes macska-falkát
legeltessem azaz egerésztessem
a cirmosokat
az a baj csak az a baj csak azabaj
hogy a macska nem falka-lény
a Lehetetlennel bízott meg a Szent Komisz
lángol a nyár
sok-sok ezer pökhendi kandúrt
lilán nyávogó nőstényt
bukfencező cicakölyköt terelgetek
a tébolyult mezőkre
nem mondom
amíg éhesek amíg korog a gyomruk
követnek engedelmesen vagy dorombolva
ballagnak előttem
farkukkal hadonászva
félrebillent fejjel hallgatják
lantom muzsikáját
de ha jóllaktak mezei pocokkal
nem bírok velük nem bírok velük nem bírok velük
ekkor már nem kell nekik sem vivaldi
sem boccherini sem egyéb mandolinmuzsika
feledve minden filozófiát ideológiát katekizmust
hancúroznak a sás között kirabolják a
galambdúcokat leharapdalják fecskéim fejét
énekkart alakítanak
eszeveszett elmebajos macskakórust
visító-sikító macskaszimfóniák
szimfonikus költemények
csapkodják a csillagokat
hiába pattogtatom szalagos ustoromat
felmásznak a templomok tornyaiba
megerőszakolják és félreverik
a harangokat
nem tudom őket összeterelni
nem tudom nem tudom
csupa hatalmas individuum
mintha csak csörcsilt
tereza anyát
mataharit
rabindranáttagorét terelgetném
akad közöttük hatalmaskodó
hitlersztálintitonéró
szende szelíd szűz
(bajszos) máriamagdolna
de nincs köztük két egyforma
csőcselék-csürhe-csorda-lélek
boszorkányok és tündérek
hiába furulyázok nekijek
hiába szavalom hordókról a vezércikkeimet
hiába pengetem pengetem sírván
a lantomat
felmásznak az Örömök Fájára
lefitymálnak
s vígan cicáznak
a bőregerekkel
testamentum
ne félj szépen elrendezünk itt mindent
előbb lesikáljuk a falakat felmossuk a padlót
kiporoljuk a könyveinket a lepedőket párnacihákat
molytalanítjuk
illatos diófalevél kerül az ingek s a halványkék
bugyik közé
a pókhálókat lesöpörjük az égről
emlékeinket sufniba zárjuk
azt még nem tudom hova kerülnek a vadkan-szenvedélyek
talán beterelem őket a lucfenyők vagy inkább
a tölgyesek közé
te mindig szerettél fára mászni
akkor hát most lerázod az epret
mézédes lekvárt főzöl az utókornak
a mókusokat majmokat őzikéket
unokáinkra bízzuk nagylelkűen
énekelve súrold le a mennybolt peremét
fényesítsd ki a mennyköveket
én óvatosan lefújom a nárciszok tavirózsák porát
megetetem a rákokat halakat békák seregletét
nőjenek szaporodjanak sokasodjanak egészségben
az eszmék ördögszekerével ne törődj
azt majd csak elgörgeti a szél erre-amarra
nem kell elsietni semmit jut idő mindenre
virágra vadra kabócákra
de ha jól körülnézel láthatod már most is majdnem
minden a helyén van
a civilizált remények fényes bombavetők
dörögnek fent a magasban
a megerőszakolt szüzek mint az angyalok
röpködnek körbe-körbe a szélben
láttad ugye kis eszkimólány kevés már itt a fóka
nagyobb böjtöket tartottunk mint az őskeresztények
böjtöltünk karácsonytól karácsonyig nagypéntektől
nagypéntekig
engem már a húsosabb nagy mellű nők látványa is kísér-
tésbe sodor
veríték ver ki a duzzadtabb felhőktől s korog a gyom-
rom
nem fogyasztok testesebb ideológiákat elveket kon-
cepciókat
a mócsingos eszmerendszereket a mélyhűtőbe rakom
ugye kis eszkimólány nincsenek már dús és kerekded
terveink
lecsupálódtam karcsú lettem és kopasz is akár egy
apostol
apró kis eszkimólány kedvesem te is te is
hasonlítasz már a hajlongó
nádszálakra
piros pünkösd napján felröppenünk
a templomok piros kupolájára vagy
egyenesen az égbe
de előbb szépen elrendezünk itt mindent
ne fogják ránk hogy léhák voltunk
mint holmi turbékoló diplomaták
a verseinket is kiglancoljuk mint a
klasszikusok
egy-két pillantás még a csicsergő fecskékre
bánatos fűzfákra árvalányhajas kalpagokra
aztán huss!
irány: a MENNYEK ORSZÁGA