Kalligram / Archívum / 1995 / IV. évf. 1995. november / Eltávolodások

Eltávolodások

részletek

Bettes István fordítása

Legrondábbak közt is rondán hat

a ketrecébe zárt állat

Így élek én s egész hallatlan

állati szint alá szakadtam

               

1988. január vége

                 

                 

*

                   

Ezt hallom a titkosaktól

hajtogatják barátaim

Hogyha emigráltam volna

vidáman ellehetnék kinn

               

Vagy tízszer alkalmam volt erre

zabszem nem fért a seggembe

de mit is érne úgy az én munkám

hogyha csak Bécsben fejezem be

               

Gúnyosan rímet hallottam erre:

                     

Ha költők beszarnak

rögtön Bécsbe szaladnak

             

1988. 8. 23.

                       

               

*

                 

Újabb kiutakat sugalmazz nekem Istenem

Talán nem marad tétlenül a kezem

s írom amit akaratod diktál!

„Verd a farkad és írd hát”

                 

1988. 9. 11.

                   

               

*

             

A remény hal meg utoljára

De elsőként biztosan az öröm

Harminc évnél tovább

már nem ismerhettem

Hogy élhettem és élhetek így folyton?

Kötelességtudat ostora ösztönzött

másegyébre gondolni sem volt szabad

íme vége szakadt üldöztetésemnek

de mi az ami maradt? Üresek kezeim

üres a papír és üres a fejem

Szívem sincs már régen

Mint egy fura Gólem

nézem árnyam a tócsán

mely előtt megálltam Mrákotínba menet

Vonásaimon szörnyű elhasználódások nyoma

negyven évig Gulágon meghurcolt valakinek az arca

Hajam még nem őszül

eddig szemem sem zavaros

Szakállam megnyírtam

De koponyámon megkopott már a bőr

dudorodnak a csontok fogatlanok az ínyek

mert műfogsorom otthon a pohárban hagytam

Igaz lehet vajon hogy valamikor a csúcsra akartam jutni?

Hiszen csupán a boldogulás hegyvidékein másztam

Elnéptelenedett falvakat

és felperzselt városokat hagyok magam után

a fájdalomban vonagló Csehországot

a halott Prágát az én városomat

mely egyetlenegy igaz szerelmem volt

s már innen is számkivetve Egészen Mrákotínba

nagyon rövid utam a végéhez közeleg

és egyre inkább csak a lábat erőlteti

Borulatok alatt ülök ott egy busz megállóhelyén

mely Pocátektől Studenán keresztül

a Žabinec*melletti Gagarin útig visz el

                       

1988. 10.15.

                   

* Valóságos, egyben szimbolikus helynevek:

Počátek – kezdet; a fogantatásra utal

Studená – hideg, hűvös

Žabinec – békás

Gagarin – ... nem tudni pontosan hova lett...

                     

             

*

               

Esthosszat basztatnak az asztalnál a legyek

Esthosszat töprengek szartengerek felett

Vidék foglyod vagyok de Mit adtál nekem

hogy vacak karmámban teljesülhettem?

Mrákotínból én hova mehetek?

Párizsban vagy Londonban kellhetek?

Trecento két éve hogy bolondod vagyok

Sienán keresztül hozzád gyalogolok?

El egészen Magdalénig?

Szép sámánnak menni – azonban mit ér itt

elvállalni egy ilyen hivatást?

Már fülemmel sem tudom kelteni a hatást

hogy az igazihoz méltóképpen tegyem

csak a páviánok érthetnek meg engem

                 

1988. 20. 15.

                   

             

*

               

Ahogy állatiasodok

egyre helybélibbé válok

Bár nem hittem itt van íme

Neánderi orrom íve

Nem is vonz már más csak az ágy

Mit a biosz helyben is hagy

sőt mi tán több ez programja

Megálmodott fejem alja

Tartalom nélküli álmom

Hogy így élek – bátorságom

                   

1988. október

             

               

*

                   

Marxistának lenni mikor a szovjet blokk totál összeomlott

– semmiség felhozni Dantétől a poklot

Rossz Vályúknál görnyesztettem hátam

s bukott egy kísérlet míg bűntelenül vártam

Tovább kell görnyednem rám sújt a kancsuka

de célirányos útja mindennek a pucsa

ezt kívánja tőlem a lelkiismeret

Bár az összes ördög akarja vesztemet

                       

1988. október vége

                   

                 

*

                   

Államünnepük tartották

az ünneplés abban rejlett

hogy vízágyúkkal törtek a népre

és könnygázbombát vetettek be

a sok vad kutyát s a gumibotot

csak desszertnek tartogatták

A CSKP városi bizottságának első titkára

az ünnepséget az állami bank tetejéről vezényelte

Majd másnap szépen Moszkvába repült

tapasztalatokat cserélni az átalakításról

és az új gondolkodásról

                     

1988. november eleje

                   

               

*

             

Naponta új ihletek lepnek meg

Naponta elfelejtem lejegyezni őket

elhatalmasodott közönyömben

Komoly gondjaim vannak:

Annyira mindegy minden

de sajnos nem a megismeréstől

hanem a tompultságtól

mely belém is beleitta magát

a mi bájos rendszerünkben

                       

1988. november eleje

                   

               

*

               

Maga az Úristen tudja mért tanulok

amikor én ezzel sehova sem jutok

Magor megint a sitten ül

és Descartes-nál jelesül

erre sincsen válasz

Lefogadom százas

nincs Platónnak dunsztja

mért vagyunk így elkúrva

Lenin lehet megneszelte

hogy a lelkét kilehelte

                   

1988. november eleje

             

                 

*

                   

Magor megint lyukban morog

s feje akár gyomra korog

hogy ott akarják a vesztét

Kályhájában motorzajok

Államé a dicsőség

                     

1988. november eleje

               

                         

*

               

Rajtam kívül senki

jobban nem ismeri

a völgyet hol nincs

Semmi

soká éltem benne

és végtére mindig a szélénél álltam

Azt hogy mit rejt mélye

csak az átman tapasztalója tudja

két végén próbálva

nem csak egy irányból

Tudván ott a semmi

                 

1988. november