Eltávolodások
részletek
Bettes István fordítása
Legrondábbak közt is rondán hat
a ketrecébe zárt állat
Így élek én s egész hallatlan
állati szint alá szakadtam
1988. január vége
*
Ezt hallom a titkosaktól
hajtogatják barátaim
Hogyha emigráltam volna
vidáman ellehetnék kinn
Vagy tízszer alkalmam volt erre
zabszem nem fért a seggembe
de mit is érne úgy az én munkám
hogyha csak Bécsben fejezem be
Gúnyosan rímet hallottam erre:
Ha költők beszarnak
rögtön Bécsbe szaladnak
1988. 8. 23.
*
Újabb kiutakat sugalmazz nekem Istenem
Talán nem marad tétlenül a kezem
s írom amit akaratod diktál!
„Verd a farkad és írd hát”
1988. 9. 11.
*
A remény hal meg utoljára
De elsőként biztosan az öröm
Harminc évnél tovább
már nem ismerhettem
Hogy élhettem és élhetek így folyton?
Kötelességtudat ostora ösztönzött
másegyébre gondolni sem volt szabad
íme vége szakadt üldöztetésemnek
de mi az ami maradt? Üresek kezeim
üres a papír és üres a fejem
Szívem sincs már régen
Mint egy fura Gólem
nézem árnyam a tócsán
mely előtt megálltam Mrákotínba menet
Vonásaimon szörnyű elhasználódások nyoma
negyven évig Gulágon meghurcolt valakinek az arca
Hajam még nem őszül
eddig szemem sem zavaros
Szakállam megnyírtam
De koponyámon megkopott már a bőr
dudorodnak a csontok fogatlanok az ínyek
mert műfogsorom otthon a pohárban hagytam
Igaz lehet vajon hogy valamikor a csúcsra akartam jutni?
Hiszen csupán a boldogulás hegyvidékein másztam
Elnéptelenedett falvakat
és felperzselt városokat hagyok magam után
a fájdalomban vonagló Csehországot
a halott Prágát az én városomat
mely egyetlenegy igaz szerelmem volt
s már innen is számkivetve Egészen Mrákotínba
nagyon rövid utam a végéhez közeleg
és egyre inkább csak a lábat erőlteti
Borulatok alatt ülök ott egy busz megállóhelyén
mely Pocátektől Studenán keresztül
a Žabinec*melletti Gagarin útig visz el
1988. 10.15.
* Valóságos, egyben szimbolikus helynevek:
Počátek – kezdet; a fogantatásra utal
Studená – hideg, hűvös
Žabinec – békás
Gagarin – ... nem tudni pontosan hova lett...
*
Esthosszat basztatnak az asztalnál a legyek
Esthosszat töprengek szartengerek felett
Vidék foglyod vagyok de Mit adtál nekem
hogy vacak karmámban teljesülhettem?
Mrákotínból én hova mehetek?
Párizsban vagy Londonban kellhetek?
Trecento két éve hogy bolondod vagyok
Sienán keresztül hozzád gyalogolok?
El egészen Magdalénig?
Szép sámánnak menni – azonban mit ér itt
elvállalni egy ilyen hivatást?
Már fülemmel sem tudom kelteni a hatást
hogy az igazihoz méltóképpen tegyem
csak a páviánok érthetnek meg engem
1988. 20. 15.
*
Ahogy állatiasodok
egyre helybélibbé válok
Bár nem hittem itt van íme
Neánderi orrom íve
Nem is vonz már más csak az ágy
Mit a biosz helyben is hagy
sőt mi tán több ez programja
Megálmodott fejem alja
Tartalom nélküli álmom
Hogy így élek – bátorságom
1988. október
*
Marxistának lenni mikor a szovjet blokk totál összeomlott
– semmiség felhozni Dantétől a poklot
Rossz Vályúknál görnyesztettem hátam
s bukott egy kísérlet míg bűntelenül vártam
Tovább kell görnyednem rám sújt a kancsuka
de célirányos útja mindennek a pucsa
ezt kívánja tőlem a lelkiismeret
Bár az összes ördög akarja vesztemet
1988. október vége
*
Államünnepük tartották
az ünneplés abban rejlett
hogy vízágyúkkal törtek a népre
és könnygázbombát vetettek be
a sok vad kutyát s a gumibotot
csak desszertnek tartogatták
A CSKP városi bizottságának első titkára
az ünnepséget az állami bank tetejéről vezényelte
Majd másnap szépen Moszkvába repült
tapasztalatokat cserélni az átalakításról
és az új gondolkodásról
1988. november eleje
*
Naponta új ihletek lepnek meg
Naponta elfelejtem lejegyezni őket
elhatalmasodott közönyömben
Komoly gondjaim vannak:
Annyira mindegy minden
de sajnos nem a megismeréstől
hanem a tompultságtól
mely belém is beleitta magát
a mi bájos rendszerünkben
1988. november eleje
*
Maga az Úristen tudja mért tanulok
amikor én ezzel sehova sem jutok
Magor megint a sitten ül
és Descartes-nál jelesül
erre sincsen válasz
Lefogadom százas
nincs Platónnak dunsztja
mért vagyunk így elkúrva
Lenin lehet megneszelte
hogy a lelkét kilehelte
1988. november eleje
*
Magor megint lyukban morog
s feje akár gyomra korog
hogy ott akarják a vesztét
Kályhájában motorzajok
Államé a dicsőség
1988. november eleje
*
Rajtam kívül senki
jobban nem ismeri
a völgyet hol nincs
Semmi
soká éltem benne
és végtére mindig a szélénél álltam
Azt hogy mit rejt mélye
csak az átman tapasztalója tudja
két végén próbálva
nem csak egy irányból
Tudván ott a semmi
1988. november