Kalligram / Archívum / 1995 / IV. évf. 1995. október / „Salvo mortale”

„Salvo mortale”

Tőzsér Árpádnak

                     

Mert egyszer úgyis minden visszatér,

a jövő felől megnyílik a köd,

s az eljövendő mind a múltba ér

a jelenségek zúgói fölött.

                       

A Somos-oldal talpig vérben áll,

kancák dübögnek át a laposon;

patáik nyomát elmossa az ár,

s a pocséták közt máris fagy oson.

                         

A vándor barna ölbe fojtja gyér

üstökét, ámde ősz bajszán a som

parázslik – és ő mégis elalél,

               

álmában dőre reménység szitál...

Eszmélve bütykös hüvelykére köp,

s a kertek alatt kirobban a nyár.