Odüsszeusz haláláról; a fa nem esik messze az almától; érzelgős; tükör éjjel fél kettőkor; viking
Tóth Katalin fordításai
Odüsszeusz haláláról
mikor érezte
hogy szemét az álom
mágnesként zárja le
el akarta fújni a gyertyát
de csak jobban
szította a lángot
és abban a világosságban
még egyszer tisztán látta
az összes utat és bolyongást
a leölt kakasokat
vér és tánc
a hajó vitorláit
a tenger vitorláit
és egy gyengülő isten erejével
elindult az ágy szigetéről
a szőnyegek óceánjára
a hullámok kegyesek voltak hozzá
és a függönyökben végül
hallani lehetett a sirályokat
a fa nem esik messze az almától
– uram hány utcát koptatott el ma?
– vigyázzon annak a lámpának harapós a fénye
– önnek véletlenül nem katedrális a neve?
– és nem tudja merre tart ez a földgolyó?
– uram holnap megszületek
– és ha az égben leszek leintegetek onnan önnek
– önt valaha megette már a tükör?
– uram nézze mit csinálok rozsdásodom az esőben
ilyen verset nem nehéz írni
de próbálják meg leszakítani ott azt az almát –
érzelgős
gyerekkor?
és mikor?
már semmire nem emlékszem
csak a nyár kesernyés illatára
a csodaszép paripákra
a nyirkos zord reggelekre
az első cigarettára
a letaposott gabonában
ó más világ volt az
mindent újra ki kell
találnom
tükör éjjel fél kettőkor
ez az én arcom?
ez a sóval és lehullott levéllel teli?
nem nem
ebben a felpuffadt tükörben egy idegen van
egy szomorú meztelen állat
kit én hoztam erre
hasonlít hevierre
viking
harcos vagyok
és kalandor
a zord északról
jöttem
melegedni ajkaddal
hosszú eposzokat
mesélek neked
melyek elvezetnek
egészen a pokol kapujáig
de ne félj
mikor hajunk
már égni kezd e
lőkapom zsebemből
jégből szőtt
kezem