Juraj Špitzer

Juraj Špitzer 1919. augusztus 14-én született Korponán. A zólyomi gimnázium elvégzése után Prágába került, ahol orvostanhallgató volt, ám az l938-as év eseményei lehetetlenné tették tanulmányainak folytatását. A szlovák fasiszta állam fennállásának idején zsidó származása miatt a nyitranováki gyűjtőtáborba deportálták, ami a haláltáborokba vezető út egyik állomása volt. Ő maga ugyan megmenekült, de szülei Ośvięnčimben pusztultak el. A szlovák nemzeti felkelés kirobbanása után a zsidó partizánegység egyik parancsnoka volt. A háború után filozófia-francia szakon végzett a pozsonyi Komenský Egyetemen. Ezzel egyidejűleg már újságíróként és publicistaként is ismertté vált a neve. 1946–1950 között a Partizán című lap főszerkesztője volt. 1949-ben, amikor tanulmányait befejezte, rövid ideig Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának kulturális osztályán dolgozott. 1951-től a Szlovák Tudományos Akadémia Szlovák Irodalmi Intézetének tudományos munkatársa volt. 1956 és 1958, valamint 1965 és 1967 között a Kultúrny život című nagy jelentőségű reformorientált irodalmi-művészeti hetilap főszerkesztője. Ezekben az években teljesedik ki tudományos tevékenysége és szépírói munkássága. Publicista, történész és irodalomtörténész, színi- és irodalomkritikus, számos filmforgatókönyv szerzője, prózaíró, költő és esszéista. 1967-ben a Szlovák írószövetség titkáraként részt vett a Csehszlovák Írószövetség azon közgyűlésének előkészítésében, ahol Kundera, Kosík, Liehm, Vaculík, Klíma és Havel történelmi jelentőségű felszólalásai elhangzottak. Juraj Špitzer a hatvannyolcas események egyik szlovákiai kulcsfigurája volt. A normalizácia kezdetén eltávolították a Szlovák írószövetségből, műveit betiltották és húsz évig nem publikálhatott. Fizikai munkás lett; dolgozott éjjeliőrként és a szentantali kastély könyvtárőreként. Ennek ellenére írói hivatását nem adta fel. Az 1990-es években három könyve látott napvilágot, posztumusz esszékötete a közeljövőben jelenik meg kiadónk gondozásában. Juraj Špitzer egy évvel ezelőtt, 1995. október 11-én hunyt el Pozsonyban.