Egy áprilisból
Kerék Imre fordítása
Illatozik újra az erdő.
Lebegő pacsirták emelgetik
az eget, mely terhével nyomta vállunk;
bár az ágakon át csak kopár űrre látunk, –
de a suhogó zápor csitultán, délutánra
jönnek vidámabb
órák, aranyfénnyel ragyogva,
s megriadva tőlük, a távoli házak
homlokához csapódva,
verdes a sebesült ablakok szárnya.
Aztán csönd lesz. Az eső is nyugodtabb
hangon hull a földerengő kövekre.
A neszek, zörejek halkulnak egyre,
s a napsugaras rügyekbe húzódnak.