avantgárd táncosnő; Véres szelindek
Németh Zoltán fordításai
avantgárd táncosnő
egy avantgárd táncosnő
meghívott egy avantgárd színházba
egy formabontó előadásra
a szünetben egy kis asztalnál
ültünk a sötétben
hogy idősebbnek nézzek ki
három hétig növesztettem
a bajszom
na milyen voltam?
gyönyörű arca
fehér és rózsaszínű volt
bohócosra maszkírozva
kezemet a szoknyája alá vezettem
és simogattam őt
a mosoly szétnyitotta ajkait
mint amikor széjjelvágod
sima papírfalát a kínai háznak
amit én találtam ki
a kezek széttépték a programot
és a körmök vadul vájtak a tenyérbe
egy kevés fény mégiscsak rávetődött –,
az arcra
megfeszülve mint egy őrült fekete kanca
a lejtőről merőlegesen az elétérdeplő tengerbe
megérintett bal vállával
amely könnyű kis görcsbe rándult
négy percig tartott
ez a hagyományos előadás
ismétlés nélkül
virágok nélkül
és a tapsra szarni rá
Véres szelindek
Kihirdette a moratóriumot a háború véget ért
elkezdődött a Majom éve szanaszét görögtek
a narancshéjak a levegőben csörögtek a drótok
az ég sötét és nedves volt
nem volt miről beszélni nem volt hova menni
véres szelindekkel találkozott
a lehető legalkalmasabb állat volt most
akivel találkozhatott egyáltalán a hosszú séta során a falak közt
a fagytól reszkető szelindek az átjáró végén balra panel
jobbra kocsma majd a Linhart-féle pékség
a homok megcsikordult egy pillanatra meglátta a világot
a pillanat rezdülésében
egyszerre valami volt.