Gauguin után indulok
Néha nagy barna bőrű nőkre vágyom
Boldog szigetek bennszülöttei ők
Hullámzó testük puhán hever egy-egy szalmaágyon
Örök-morfium-ízű szeretők
Várnak rám Tudom S csókjaimra mint ékszerekre
S én ott is hagyom ajándékaimat minden drága lányon
Ők meg mosolyognak nevetnek folyton a szemembe
Kóstolgatom lényetek ti kovásztestű friss nők
Tanítsatok meg engem szeretni barbár évezredekre!