Kalligram / Archívum / 1997 / VI. évf. 1997. július–augusztus – Utazás / Maria, non fa male...

Maria, non fa male...

(Mária, nem fáj)

jön új és új augusztus

tenger- és égszínkék

születésnapjaim

                                 

nem szóltam eddig róla

lelkem ifjú anyja

bell’ Italia

riaszt a sok felszín

a komponált beszéd

mozivásznon látni

első nagy szerelmem

                             

negyed évszázada

élsz bennem szótlanul*

cinkos gesztusokkal

édes ritmusoddal

te tartottál élve

Barbaricum

zordon őshonában

                                 

kegyes hozzám a sors

hogy Firenzédben

lehettem nagykorú

s hogy augusztusi fények

múlatták éveim

                           

felejtsem Velencéd

a sok dov’ e’ il portót...?**

hol nyájamtól szakadva

bolyongtam hogy lássam

hogy telnek napjaid

                                     

lomhán úszó kondom

tempózott a vízen

életet mutatott

sok cifra díszlet mögött

nem múzeum – könyvtár

székesegyház – képtár

vagy kirakat minden

– gondola mellőzött

míg „bántott a gondolat”

                           

a Lidón háltam akkor

csillagos ég alatt

párálló Adrián

hullámpaplan alól

bújt reggel ki a Nap

Alefként láthattam

az Istenember szemét

mélyet sóhajtottam

a tenger sós szagában

                           

félve említem csak

a meredek Assisit

bice-bócán jártam

szűk sikátorait

az Arnón szerzett sebbel

                     

nem gondoltam akkor

hallal madarakkal

az sem igen bántott

hogy majdnem nyolcszáz éve

kortársait látva

Francesco protestált

inkább a hegynek ment

mintsem itt lent éljen

                           

a macskaköves lejtőn

az volt a szerencsém

egy apáca fiatján

jól fogott a fék

                         

majd jött az Örök Város

ó Róma aromája

sok szökőkút meg a füst –

emlegetésébe

jobb ha nem kezdenék

de itt kapott el

először a honvágy

ez nagy ökör városban:

hogy falumban lehessek

                                 

egész álló héten

negyven fok hőségben

dómból ki – dómba be

dombra fel – dombról le

dómból ki – dómba be

könyökömön jöttek

ki az összes szentek

a szeszégőmön főzött

glutaminos leves

még jó hogy enyhet adott

Mózes márványtérde

a Szent Péter-i Bilincs

vastag lánchidege

                     

Nápoly aztán Nápoly

Kapri kecskés Kapri

mit összeírt Gorkij...

– itt járt-kelt Kosztolányi –

mit érdekelt még engem

a „látni és meghalni”

a piacon körtét

barackot vagy szőlőt

próbálkoztam csenni

szürke veréb módra

                         

lássalak még Nápoly

ha egyszer szerencsém volt...?

                               

                                                     Pozsonyban, 1997 nyarán

                           

                       

* 1972 augusztusát Olaszországban töltöttem

** Hol van a kikötő? (ol.)