Kalligram / Archívum / 1997 / VI. évf. 1997. szeptember / Altató

Altató

elfogy a lélek

            elmerül

helyébe pára

            csend kerül

                   

szitál a pernye

            menny hava

szívszél az Úr ta

            pintata

                           

kié vagyok nem

            kérdezem

hiszen csak étek

            lételem

                     

cipel a csont az

            ín szakad

lesz aki (érted?)

            hajbakap

                     

csöngettyűs sipka

            tarka ég

sorára váró

            falka bég

                           

tartozni kéne

             (volna jó)

ameddig hat az

            altató