Egy vers értelmezésére tett kísérlet; Az emberi szövegek megismertetik; Az objektum installációja; a szubjektum szimulációja; Az objektum installációja, a szubjektum szimulációja
Polgár Anikó fordításai
Egy vers értelmezésére tett kísérlet
az Egy vers értelmezésére tett kísérlet című vers értelmezé-
sére tett kísérlet csak töredékes lehet, ezért csupán a vers
foszlányait foglalja magába s nem törekszik az interpretációnak
mint olyannak vagy ennek a konkrét interpretációnak egyetlen
és definitív meghatározására. célja inkább megismertetni az
olvasót a szerző munkásságának néhány mindeddig említés nélkül
hagyott aspektusával. például már a nyolcadik sorban krízist
figyelhetünk meg, mely a továbbiakban (újabb) katasztrófává
növi ki magát. Habaj nem törekszik az így előállt helyzet
megoldására, paralingvista jelleméhez inkább a dolgok és
jelenségek puszta konstatálása illik, ezzel a módszerével
állandóan egy új katasztrófa szélén egyensúlyoz, csukott
szemmel zuhan a szakadékba, melyet a szöveg sorai által
képviselt oldal terére való allúzióként értelmez.
félelmét azonban csak színleli („...félelmét azonban
csak színleli...”), hasonlóképpen ahogy magát a féle-
lem színlelését is („...hasonlóképpen ahogy magát a félelem
színlelését is...”), éppígy számol le magával a félelem szín-
lelésének színlelésével, mely tulajdonképpen nem
is méltó a színlelésre („...nem is méltó a színlelésre...”).
ám egy ilyen álláspont elfoglalása feltétlenül
megköveteli eme álláspont kihangsúlyozatlanságának
a kihangsúlyozását, amit maga a szerző is hangsúlyoz, a vers
következő gyenge pontja az, amikor Habaj megpróbálja bele-
élni magát az irodalomkritikusnak, az értelmezett vers
értelmezőjének a helyébe, ezzel természetesen ki-
jelentései hitelüket vesztik, ő pedig a tudatosan megszer-
kesztett szintaktikai hurokba gabalyodik... már maga sem tudja,
kicsoda (micsoda) tulajdonképpen, s számunkra sem teljesen világos,
nem váltunk-e valamiképpen a textus ill. metatextus áldozataivá az
sem teljesen világos, hogy megmaradtunk-e eredeti interpretátori
pozíciónkban, ha ugyan ez a pozíció valóban eredeti volt, vagy Habaj vers-
ének ill. a vers színlelt pszeudointerpretációjának vagy a szöveg
más több mint lehetséges síkjának részeseivé váltunk-e. többé-kevésbé
nem vagyunk benne biztosak és már végképp nem merjük állítani, ki
az, aki ezekért a szavakért felelős, s hogy egyáltalán létezünk-e...
Az emberi szövegek megismertetik
az emberi szövegek megismertetik az olvasót a módszerekkel, melyeket
az olvasók a fennmaradt szövegek tanulmányozásakor használnak, és
az eredményekkel, melyek ettől a kutatástól várhatók.
megtudhatja, hogyan állapítható meg a szöveg alapján az olvasó
neme és életkora, s néha rokoni viszonyai is, hogyan
ismerhető fel a halálos sérülés és hogy néz ki a gyógyítható
sérülés. megláthatja továbbá, hogy a ma kínzó betegségek
közül több már elődeinket is gyötörte, a fenmaradt szö-
vegek tanulmányozása nemcsak a szöveg külalakjának leírása,
hanem információkat nyújt a lakosság összetételéről is, a felső
korhatárról, melyet az emberek bizonyos korokban megéltek, a beteg-
ségekről, melyekben szenvedtek s a társadalmi viszonyokról és szokásokról.
Az objektum installációja; a szubjektum szimulációja
(Live from text)
(kiindulószöveg)
a lírai szubjektum szövegünkben pontosan az előre
megírt forgatókönyv alapján alakul ki, a szövegek po-
etikai szabályai szerint, mint melléknevek birtokosa, mint ma-
gányos sétáló a történelem utáni korban, mint a textus vándora
, textusból textusba, a (kon)textus közvetítésével. külalakja
lényegtelen, nézetei homályosak, a lírai szubjektum
jellemzésére irányuló minden kísérletet szó szerint
kell érteni, konkrét lexikális egységként
. hasonlóképpen értelmezendő az az információ is, hogy helyszíni
közvetítésünk kezdete óta 10 (betűvel kiírva tíz) sornyit
öregedett. értelmi állapota feljegyezhetetlen, agyában a gondola-
tok a gondola és a tok egybeolvadásai. következetesen bal-
ról jobbra halad, az olvasás irányában, a forgalom irányában.
amennyire tudjuk, s ameddig ismereteink kiterjednek, az útja
tele van rejtett kelepcével, rejtett aggályokkal és rejtett
összefüggésekkel, mindenesetre a lírai szubjektum érdeklődésünk
méltó objektuma. ezzel kapcsolatban kétségek között sen-
ki sem marad (a) kérdőjel. árnyék nélküli ember s mint ilyen nincs
joga rá hogy statikus legyen, hogy ne legyen örök vándorló, hogy ne
legyen folyton körbenjáró, hogy kapcsolatban ne mindig a legyen
segédigével legyen. ő, a megjelölt, a megjelöléssel megjelölt
saját megjelölését jelöli meg. beavatkozik, ő, a beavatott,
s figyel, ő, a megfigyelt. a megölésére irányuló igyekezetek siker-
telenek: éppen ebben a pillanatban esik a lírai szubjektum a földre,
gyomrából nagy sugárban szökik fel a vér, illendően, balról jobbra,
az olvasás irányában. a diagnózis ugyanaz, mint már sokszor ezelőtt
és még sokszor ezután, virtuális halál. a tragédia végére tett
elkerülhetetlen pont után a lírai szubjektum feláll, kacsint, és
széles mosollyal néz a kamerába. vándorútja a textusban, textusból
textusba, a (kon)textus közvetítésével, folytatódik, a lírai szub-
jektum továbbra is próbálkozik a közelebbről meg nem határozott próbálkozásra
irányuló közelebbről meg nem határozott próbálkozással való próbálkozással.
Az objektum installációja, a szubjektum szimulációja
(Live from text)
(első rész)
ha a lírai szubjektum nem tudja, mit akar, az nem jelenti azt, hogy
tudja, mit nem akar. mivel, ha nem tudja, mit akar, nem tudhatja mit
nem akar, olyan értelemben, hogy ha megállapítja, mit nem akar, egy-
idejűleg ezzel bizonyos mértékig körülhatárolja, mit akar, ez azonban nem jelenti azt,
hogy a nem tudja mit akar és a tudja mit nem akar kifejezéseket
egymásra lehetne vonatkoztatni, kölcsönös kapcsolatba lehetne hozni, mintha
egyenértékűek lennének. mivel a nem tudja mit akar kifejezés a jövőre
utal „nem tudja hogyan tovább” jelentésben, míg a tudja mit nem akar
kifejezés inkább a múltra utal, a lírai szubjektum olyan informá-
ciók birtokosa, melyek számára feleslegesek, „tudja azt is, amit
nem akar, de azt amit kellene tudnia, arra éppen nem tud vissza-
emlékezni” jelentésben. ebben az esetben a tudja mit nem akar és
a nem tudja mit akar kifejezések teljesen egyformák, azonos jelentésűek.
ugyanis, ha a lírai szubjektum tudja mit nem akar, olyan értelemben, hogy
amit akar nem tudja, és ha nem tudja mit akar, olyan értelemben, hogy
éppen azt nem tudja, amit akar, akkor mindkét megfogalmazás ugyan azt jelenti.
ez persze nem jelenti azt, hogy mindkét említett megfogalmazás valóban
ugyanazt jelenti, ugyanis ebben az esetben nem fordulhatna elő, hogy
mindkét kifejezés, vagyis a nem tudja mit akar és a tudja mit nem akar
kölcsönös tagadással lennének egymással kapcsolatba hozva: ha lírai szub-
jektum nem tudja mit akar, az nem jelenti azt, hogy tudja mit nem akar, ahogy
ez a bevezetésben megtörtént. ha tehát a lírai szubjektum nem tudja, mit akar,
ami viszont nem jelenti azt, hogy tudja mit nem akar, az csak azt jelenti,
hogy nem tudja mit akar. mivel a lírai szubjektum nem tudja mit akar.