Mácsonya

VÁNDORBUZÉR
CSARAB
BORÁGÓ
BAKSZAKÁLL

(Virágbárdok - Mácsonya társai, barátai)

VARJÚHÁI
PARLAGI LIGETSZÉPE

(Virághölgyek)

Imádkozó hölgykoszorú különféle vadvirágokból

Erdőszéli árokszél vagy patakpart. Agyagos, törmelékes talaj. Szürke, gizgazos, jellegtelen táj. A virágbárdok száraz faleveleken gubbasztanak. Többé-kevésbé megvakultak az aszályos időben. Farönk választja el őket a szintén ínséges állapotú Varjúhájtól és Parlagi Ligetszépétől. A háttérben, fűnyíró gép időnként kissé felerősödő zaja kíséretében, vadvirágok koszorúja imádkozik.

CSARAB Hidegebbre fordult, amióta elment.
VÁNDORBUZÉR Azt tudnánk pontosan, merre, hol lehetünk...?
BAKSZAKÁLL Biz' jó lenne tudni...
VARJÚHÁJ Jó régen szikkaszt már ez a száraz szellő...
VÁNDORBUZÉR Várjatok, közelebb húzódom. (Erre-arra hajlong, tapogatózik)
Zizegjetek kicsit, halljam, merre vagytok!
VARJÚHÁJ Itt vagyunk nem messze, a szikkadt agyagon. Kövek között nőttünk, fatörzs árnyékában.
VÁNDORBUZÉR (Mozdulna, de farönkbe, sziklába ütközik.) Valami elválaszt,
elválaszt tőletek...
CSARAB Jobb, ha veszteg maradsz!
BORÁGÓ Merre vagytok, drága virágszálak?
VARJÚHÁJ Erre lennénk, már-már kiaszottan...
BORÁGÓ Csak az imát hallom...
CSARAB Szüntelen mormolják.
VÁNDORBUZÉR Nem imádkozásra való most az idő.
CSARAB Biz', a fűnyíró gép könnyen, nagyon könnyen rövidre szabhatja!

(Közben szünet nélkül hallatszik az ima:)

Szárnyas Szent Rekettye, Szűzi Kecskeruta,
Szártalan Kankalin, Salátagalambbegy,
Sugártalan Székfu, Őszi Margitvirág,
Mocsári Orbáncfű! Ne hagyjatok minket!!!

BORÁGÓ Lassan elfelejtem, ki mellett nőttem fel...
CSARAB Ne félj, veled vagyunk. Mind itt nőttünk. Gazban.
BORÁGÓ Nem érjük el egymást. Mi több, nem is értjük!
VÁNDORBUZÉR Pedig nem is vagyunk messzire egymástól. (Maga körül tapo¬gatózik, húsos bogyójával megtaszítja Czikó Riát, aki tompán feljajdul.) Ez a kávépótlós vakoskodik még itt. Siketnéma szegény, holnap már darálják...
CSARAB A többit nem hallom. Előbb többen voltunk.
VÁNDORBUZÉR Valami nem stimmel. Tudnunk kell, mi az íz... Magukba roskadva tekerik az imát...
VARJÚHÁJ Jaj, a sziklás agyagpadon szikkadunk, tikkadunk!
VÁNDORBUZÉR Mi meg itt hervadunk. HERBA LIFE az ilyen?!
BORÁGÓ S hol van Ligetszépe, veszett illatúak legszebbik virága?
VARJÚHÁJ Itt van, elszunyókált, imádkozás közben...
CSARAB Él még Tarsóka, az őrült virágasszony?
VARJÚHÁJ Elvitte a jó szél. Árva Szarkalábbal...
BORÁGÓ Egyre fogyatkozunk... Messze ment Mácsonya?
VARJÚHÁJ Azt mondta, csak nyugi... Szép csendben várjuk meg. Azért imád¬kozzunk...
BORÁGÓ Rájött a menőké. El-elszokott tűnni. VÁNDORBUZÉR A Festő Rezeda szokta őt elcsalni!
CSARAB Az a kelekótya? Nekem egyfolytában pemzlijét idézte. Ha ránézek:
pemzli, elfordulok: pemzli. Nótázva járt rétet, parlagot és szántót. Magáét
fújta csak: Rezeda-rezeda!
BORÁGÓ S partvidéki nője? Csak nem ahhoz ment el?!
VÁNDORBUZÉR Könnyen szóba jöhet Borsos Varjúháj is. Allan Poe hollója jut róla eszembe. Száraz, sziklás parton edzi őt a sós szél. Kőfalon is megnő sárga virágával. Ha borús az éjjel, csillag ő az égen.
BORÁGÓ Tán csak henyél, no de melyik haverjával?
VÁNDORBUZÉR Csak egy jöhet szóba: Heverő Patkófu! No, ezzel nincsen baj, jól elvan magának gyöngyvirágvilágban... Arany élete lesz, míg virág a virág. Okker dicsfényt áraszt, a szerencse fia.
BORÁGÓ És hogyha dorbézol?
VÁNDORBUZÉR Ha kocsmázik, akkor Piros Gólyaorral. Gólyaorr vödörszám összevedel mindent. Szidja is eleget Illatos Ibolya, Hajnalka sem bírja, ha lila az orra. Bókoló Virágrügy mégis megszerette. Persze ez magánügy...
CSARAB Fecsegtek csak folyton. Engem nagyon aggaszt, hogy még most se nincs itt... Mért nem jön Mácsonya, hova tunt az agg bárd?
BORÁGÓ Öregszik már nagyon. Vakul lassan, hülyül, egyre szúrósabb lesz. Meg sem szólalt már rég, nagy néha bólintott. Akkor is bolgárul. Úgy igenelt, mintha nemet intett volna!!! Lehet, hogy eltévedt e szikkadt időben. Re¬ménykedjünk azért. Nem hagyhat itt minket... Virágéjszakára!
BAKSZAKÁLL Ugyan-ugyan... Mégis. Kinek panaszolnád?
VÁNDORBUZÉR Nem tudom. Ha tudnám! Meglátjuk, meglátjuk... A vak virág is így szólt, ha a szél vitte. Nem segíthet itt más, csakis az imádság. Csormolya, Keltike, Peremizs... Imádkozzatok tovább!

(A könyörgő ima időnként teljesen elnyomja a fűnyíró gép hangját.)

VARJÚHÁJ Én nem is tudom... Mióta a Hegyi Balzsamvirág odalett, csak reszketett, reszketett, egyre reszketegebb lett. Magába roskadt, szinte meg se zizzent. Nem tudom, mi történhetett. Igaz, a fűnyíró zúgásától... attól na¬gyon félt. Ám a rétet szerette volna még egyszer megnézni. Ha lehet, nap¬fényben, még mielőtt tél lenne. Azt mondta, most hosszú, nagyon hosszú tél lesz. A jéghegyek meg majd mind lecsúsznak északról. Nagy tuz is lesz, az meg majd délről jön. Hol a keleti, hol a nyugati szél szítja majd. Nincs menekvés. Kilenc és fél méteres hó lesz.
BAKSZAKÁLL Még az is meglehet, Kékcsillagot keres Tarsóka számára. Nem marad más hátra, veszteg lenni, várni.
PARLAGI LIGETSZÉPE Mielőtt távozott, még megbabusgatta csészelevelemet. Mondtam neki, hogyha akarja, levetem. Ősz felé már mindegy... De mintha félt volna. Azért még megölelt -
VÁNDORBUZÉR Oj, oj!
PARLAGI LIGETSZÉPE Megkérdeztem tőle azt is, nem hívatta-e valaki a legelőre? Véletlenül... Azt mondta, néha a Fűnyírónak szokott énekelgetni. Hogy mifélét, nem mondta. De hogy az apja, nagyapja, sőt a szépapja is volt már góré a kaszáló és a legelő közötti mezsgyén. Soha bántódásuk nem esett. Esetleg nagy néha, ha valami öreg bakkecske vagy egy-egy eltévedt vadszamár nagyon megéhezett.
VÁNDORBUZÉR És szerinted nagyon le volt törve?
PARLAGI LIGETSZÉPE Sose láttam ennél szomorúbbnak. Közben néha úgy tunt, mosolyog magában. Tán csak nem őrült meg. Ilyest dúdolgatott:

Sárga Bohócvirág,
Sárga Bohócvirág,
Tiéd most a világ,
Tiéd minden virág.
Ajakát, csészéjét
Rózsás fellevelét,
Mind neked lóbálja,
Mind neked csócsálja,
Mind neked lóbálja,
Teneked csócsálja...

Ki tudja, mi ütött szegény öreg góréfejébe. Csak nem lett még egyszer szerelmes?

VÁNDORBUZÉR Könnyen meglehet, hogy a Sárga Bohócvirág miatti féltékeny¬ség nyomasztotta őt annyira.
PARLAGI LIGETSZÉPE Mert ti meg sohasem figyeltetek oda, amikor sóhajto¬zott. Csak zörög itt össze-vissza ez a sok buzi aljnövényzet!
CSARAB Nekem azért szólt. Olyan szépen mondta: No, mének! Mének, mer' menni kell! Aki mer, az megy... Cső, Csarab!
BAKSZAKÁLL No nézzétek! Mintha valami tetszhalott Útilaput sodorna a fagyálló lehelet. Kusza írás rajta. Mácsonya betűi - titokban írhatta. Szé¬gyellte, hogy már-már könnyezve körmöli... Gondolhattam volna.
PARLAGI LIGETSZÉPE Várjatok, elolvasom. Lehet, hogy ez a mi jó Mácsonyánk hattyúdala:

Jó éjszakát, jóéjszakát,
Isten veled virágvilág...
Lóhere, Vajvirág,
Bíboros Vajvirág,
Nyílik-e Hóvirág,
Lesz-e még vajh virág,
Vagy csak a Jajvilág?
Itthagylak téged is
Csörgő Kakascímer,
Illatos Ibolya,
Erdei Ibolya,
Mezei Árvácska,
Kenyérbélcickafark.
Ingóbingó-ringó
Mezei Iringó...
Bingózzon helyettem
Csínos Ezerjófu,
Vízi Tündérfátyol.
Kenózhatsz nélkülem
Szártalan Kankalin,
Kis Cseplesz Tátika,
Fekete Áfonya,
Hosszú útra indul,
Búcsúzik:
Mácsonya.

BAKSZAKÁLL Na ugye, hogy szánjátok még az olyat is, aki a végén úgy megy el, hogy kiszárad, kifakul, alig van illata. Csak valami furcsa nyúlós, émely¬gős, keserédes íz húzódik utána... Menjen csak az ilyen, nem nagyon kár érte.
VÁNDORBUZÉR Mégiscsak közülünk való volt, ki tudja mi lett vele a réten... CSARAB Teljesen szikkadt volt, úgyis mindegy neki.
VÁNDORBUZÉR Azért, ha tehetném, ott lennék mellette. Hátha jól érezte, és igen nagy tél lesz - zizzen egy utolsót, s jön a Fűnyíró gép.
BAKSZAKÁLL Nem igaz! Élni kell, akkor is, ha nyírnak! Úgyis sorra kerül sok gizgaz, sok virág...

(Miközben az árokparton teljesen besötétedik, Mácsonya - nyomában a fűnyíróval - visszaérkezik. A gép erősödő zaja teljesen elnyomja a könyörgő imát...)