Kalligram / Archívum / 2000 / IX. évf. 2000. november - Műfordítás / 130. szonett; Sir Patrick Spens; A Szent Simon remetelak

130. szonett; Sir Patrick Spens; A Szent Simon remetelak

Varró Dániel és Havasi Attila fordításai

   

William Shakespeare

130. szonett

   

Hölgyem szeme a nappal föl nem ér;

Ajkánál pirosabb minden korall:

Keblei barnák, bár a hó fehér;

Haja fekete drót, ha drót a haj.

Láttam már rózsát, pirosat, fehéret,

De az ő arcán rózsák nincsenek,

Illatánál, mit én csodásnak érzek,

Néhány parfümben több az élvezet.

Imádom hallgatni hangját, noha

Tudom, hogy vannak bódítóbb zenék,

Istennőt járni nem láttam soha,

Hölgyem, mikor sétál, a földre lép.

Mégis hiszem, szerelmem többet ér,

Mint akit hamis hasonlat dicsér.

 

 

Sir Patrick Spens

(angol ballada)

   

Dumferlingben ül a király,

Ömlik torkán a bor:

Hajómra egy jó tengerészt,

Ó, hol veszek, de hol?

   

Ült jobbjánál egy ősz lovag,

Már válaszolni kész:

Sir Patrick Spens a tengeren

A legjobb tengerész.

   

Írt a király hosszú levelet,

Rátette kézjegyét,

Sir Patrick Spensnek címezi –

Parton sétálgat épp.

   

Egy sort Sir Patrick olvasott,

Nevetve fölnevet,

Két sort Sir Patrick olvasott,Szeméből könny ered.

   

Ki tette ezt, ki művel, ó,

Ilyen gonoszt velem,

Az év e részén hogy kiküld

Hajózni tengeren?

   

Hamar, hamar, legényeim,

Hajónk tengerre tart:

Ne még, ó, kérlek, jó uram,

Félek szörnyű vihart.

   

Az új holdat tegnap láttam én,

Karján a régi hold,

És félek, félek, jó uram,

Bajunk fog esni majd.

   

A skót urak cipőjüket

Áztatni restellik,

De a játszma végén már a víz

Felér kalapjukig.

   

Sok hölgy sokáig ülhet, ó,

Kezükben legyező,

Meglátni, hogy Sir Patrick Spens

Hajója hazajő.

   

Sok hölgy sokáig állhat, ó,

Hajukban drága csat,

Nem jönnek vissza már sosem

A várva várt urak.

     

Aberdour felé az út felén,

Lent ötven ölnyire,

Ott fekszik jó Sir Patrick Spens,

S a skót urak vele.

 

Varró Dániel fordításai

 

 

 

A Szent Simon remetelak

(középkori spanyol románc)

   

Van egy templom Sevillában,

Szent Simon Remetelak,

oda járnak mind a dámák,

hogy ott imádkozzanak.

Oda jár az én úrnőm is,

mindegyiknél bájosabb,

fejkendője napraforgó,

sok szoknyája patyolat,

gyönyörű szép két kis ajka

édességet tartogat,

két kis orcája fehérrel

pirosságot váltogat,

kék szemében alkohol–csöpp,

fényességet tőle kap,

mikor belép a templomba,

úgy ragyog, akár a nap.

Mise közben a szaváról

megfeledkezik a pap,

nem tudják a ministránsok,

hogy mit válaszoljanak,

ahelyett, hogy ámen, ámen,

ámor, ámor-t mondanak.