Hermaphroditus

A firenzei Cosmushoz, a kiváló férfiúhoz, a nemes Medici-ház sarjához arról, hogy megvetve a közvélekedést nyugodt szívvel olvassa e könyvecskét, noha igencsak pajkos, s arról, hogy tartson a költővel a régiek utánzásában

Hogyha az államügyek s a szenátusi gond hagy időt rá,

    Olvasd el kegyesen, Cosmus, akármi is ez. *

Mert nevetésre fakasztja a búsakat és fapofákat,

     S légy bár Hippolytus, megkanosít ez a mű. **

Ezzel is én a korábbi, tudós költőket utánzóm,

     írtak játékos műveket: ez bizonyos.

És az tudvalevő, hogy erényteli életet éltek,

     S obszcén tréfákkal volt tele verskötetük. ***

Mit sem sejt erről a tunyult tömeg: azt nem az ősök

     Érdeklik, csak hogy jól teletömje hasát.

Pajzánságaimért ócsárol az alja tömeg majd,

     Hát, legyen úgy, de tudós meg sose feddhet ezért!

Olvass, Cosmus, hányj csak fittyet az ostoba népre,

     Tarts velem annyi örök férfiú nyomdokain!

* Cosimo di Giovanni di Bicci de' Medici (1389–1464) – jeles firenzei bankár, majd 1434-től a város ura.

** Hippolytus Theseus és Antiope amazon fia. Diana istennőnek szentelte magát, s emiatt elutasította mostohaanyja, Phaedra szerelmét. Phaedra ezért csábítónak tüntette fel a fiút, és bevádolta Theseusnál. Beccadelli verse az örök szüzességet fogadott Hippolytust idézi elénk. A motívum Ovidiustól származik (Amores, II. 4.), akinél a szép nők hatására még Hippolytus is Priapussá változik.

*** Ez a szembeállítás Catullus tizenhatodik versének azon szakaszán alapul, mely szerint a költő valós és szöveglétét erőteljesen el kell különíteni.

III.

Cosmusnak, a hírneves férfinak, a kötet címéről

Hogyha a könyvecském címét olvastad, az első *

     Margókon, Cosmus, Hermaphroditus, ez áll.**

S merthogy a könyvem két főhőse a punci s a fütykös,

     Úgy vélem, hogy a cím mélyreható csakugyan.

Ámha a seggről vágysz netalán nevet adni, mivelhogy ***

     Kulcsszerepet kap az is, akkor is ülne a cím.

Persze, ha ez se meg az sem tetszene, adj neki újat,

     Egy kikötésem van: szende azért ne legyen!

* Beccadelli korában a maihoz hasonló alakúra kötötték a könyveket. A margókon álló cím az antik könyvészeti technikákat idézi.

** Hermaphroditus Hermész (Mercurius) és Aphrodité (Venus) fia. Mivel nem viszonozta a Halikarnasszosznál (ma: Bodrun) lévő Szalmakisz forrás nimfájának a szerelmét, a lány kérte az isteneket, hogy fürdéskor olvasszák egybe testét a fiúéval. A hagyomány szerint, aki ebből a forrásból ivott, elnőiesedett. Vitruvius szerint a forrás vizével megitatott barbárok erkölcsei megnemesedtek, civilizálódtak.

*** A három főszereplő (vulva, pénisz, far) Priapus termékenységisten felségterülete. Nikarkhosz, görög epigrammaköltő egyik versében a három fő férfiistent, illetve azok felségterületeit párosítja az említett testrészekhez. Miután három férfi egyszerre akart magáévá tenni egy nőt (a földanyát), szükségessé vált a munkamegosztás: egyikük kapta a vulvát, azaz a tengert, s ő lett Poszeidón, a másik a fart, mely a poklot, az alvilágot jelképezi, s így lett Hádész, a harmadik a száj, azaz az ég ura lett, vagyis Zeusz. Ez a felosztás és a testrészek metaforikája következetesen vonul végig Beccadelli költészetén.

V.

Amikor Ursa ágyba teperte

Ursa kefélni akart, hát ágyba teperte Priapust, *

     Ő férfit játszott, s én leteperten a nőt.

Vágtázz, hogyha akarsz, Ursám, de a fart meg a combot

     Fékezd, vagy farkam súlyod alatt letörik!

Ámha kicsusszan a lőcs, fenekedbe ne tömd bele, Ursa,

     Bárhogy is élveznéd, hímtagom undorodik.

* Priapus eredetileg Lampszakosz város helyi istene volt, később általánosan elterjedt kultusza termékenységistenné vált. Híres szentélye állt még Perkótéban és Krotónban is. Gigantikus hímvesszőjű, rendszerint csúf külsejű isten, aki a testi szerelem mellett a kertek termékenységére és sértetlenségére is vigyáz. A tolvajra a fenn említett hármasság alapján mér büntetést. Kultusza jóval a kereszténység kialakulása után is fennmaradt, noha sok támadásnak volt kitéve. Szobrát durva fából faragták, s a kertek közepébe állították ki.

VI.

Corvinusról, aki borát jobban őrizte mint feleségét

Őrzi borát, lakatol Corvinus, zár, reteszel csak,

     Ám felesége lyukát nem lakatolta be, sőt!

Félti a bort nagyon is, bezzeg nem félti a puncit,

     Egy pina el sose fogy, míg hamar elfogy a bor!

Pegazus, a sánta buzi sírfelirata

Óhajomat s a nevem, vándorló, tudni szeretnéd?

     Sántult Pegasusé itt ez a síri halom,

Óhajomat tudod is, ha nevem tudtad, s ide hallgass,

     Így töltsed be kanos vágyadat, erre menő:

Hogyha szeretnél egy buzikölyköt seggbe kefélni,

     Kérlek, vándor, hogy tedd meg e sír rögein.

Lelkeket engesztelj ki ne tömjénnel, de dugással!

     Add meg a holtaknak, kérlek, a várt nyugovást.

Ez csak a jó módszer lecsitítani lenn a pokolmély

     árnyait, ezt hagyták ránk a korábbi atyák:

Szökés Patroclus, fenekedbe Achilles azért fúrt, *

     Chiron hamvainak hogy nyugodalma legyen.**

Hercules atyja fölött köcsögölte Hylas fenekét meg,***

     Áldozz hát az atyák ősi szokása szerint!

* Patroclus a trójai háború egyik jeles hőse, akárcsak Achilles. Miután Achilles haragjában visszavonult a harctól, Patroclus öltötte magára Achilles fegyvereit, s Hector megölte őt. Achilles bosszúja nem késett: tizenkét trójai ifjat áldozott fel barátja halotti máglyáján, Hector tetemét pedig lovakkal vonszoltatta körbe Patroclus sírjánál.

** Chiron egy kentaur volt, Achilles nevelője. Apollo istentől tanulta meg a zenét, a jóslást, az orvoslást (egyes variánsok szerint ő a gyógyászat feltalálója), Dianától a vadászatot, s ezt adta tovább tanítványainak. Miután Hercules gyógyíthatatlanul megsebesítette, lemondott a halhatatlanságáról Prométheusz javára, majd csillagképpé vált.

*** Hercules Juppiter és Alcmene fia, a legjelesebb héroszok egyike. Már bölcsőjében megölt két kígyót, hírnevét viszont főképp Eurystheus király parancsára véghez vitt tizenkét veszélyes munkájával alapozta meg. Hylas Hercules fiúszerelme volt, elkísérte a héroszt az Argonauták expedíciójára is. Amikor a Kolkhiszba tartó hajó élelmiszer- és víztartalékot vett fel, Hylast küldték vízért, ám a forrás nimfái elrabolták. Történetét Theokritosz, Apollóniosz Rhodiosz, vagy a humanista Marcantonio Flaminio is feldolgozta.

IX.

Cornutusnak válaszol, miért is oly szomorú elhagyván Etrúriát

Édes Cornutus, kérded szívbéli barátod,

     mért szomorúbb hagyván Etruriánk rögeit? *

Hol van a tréfa, a vicc? Mért oly halovány is az arca?

     S hogy mért némult el Thalia egyszeriben? **

Nagyfarkú Gallus teszi ezt, nem hagy kamatyolni

     Mást, ez a csődör még csak nyalakodni se hagy!

Minden segget, popsit a városban kisajátít,

     Minden toszkán és más jövevény fenekét.

Folyton ajándékoz, Croesusszal mérve se szűken, ***

     És az ajándékát csábcsali fűszerezi.

Mint egy praetor, gyártja a rendeletet kamaszoknak: ****

     „más sose érintsen, csak nekem add magadat!"

Szóba sem állhatsz így a fiúval, csak ha akarja,

     Hogyha nem engedi, meg nem kapod úgy a fiút.

Bezzeg az asszonyokat, s szobalányukat itt te keféled,

     Szűziesek legyenek vagy csapodárak akár.

Még ki a szenteltvíz-forráshoz tartja babáját,

     szűzi húgod s az anyád sem menekül, ha kefélsz.

Meghágsz özvegyet és férjes nőt, sőt, a menyasszonyt,

     Nincsen a városban punci, amit nem akarsz.

Mert mindenkit akarsz, aki hugyozik itt, Bolognában,

     S ő kívánja, akik szarnak e város ölén.

És nekem áll a faszom, mellyel lepipálom az összes

     Emberi faszt, öszvér már, akié derekabb.

Nem csoda, hogy be vagyok gerjedve meredten,

     és nem férfi ki itt még kanosabb, de veréb!

Mért nem akad mégsem bőven kamatyolnivalóm hát?

     Mért nincs nő, aki még gömbjeim is benyeli?

Kérlek, most engedj át egy nőt lánykahadadból,

     Vagy csípj föl nekem új, újdonatúj szeretőt!

Meglátod, csupa kedv leszek és ragyogás azután, sőt,

     Tündér Thalia is mennyei dalra fakad!

* Etruria itáliai tartomány, tulajdonképpen a mai Toszkána.

** Thalia a komédia, a humoros irodalom múzsája; Beccadelli a leggyakrabban hozzá fohászkodik. Thalia néven egy Charis, azaz bájistennő is ismeretes.

*** Hatalmas gazdagságáról és fényűző életmódjáról ismert lydiai király.

**** A praetor elöljáró az ókori Rómában, szerepe koronként változott. A városi igazságszolgáltatás szinte mindig a hatáskörébe tartozott. Néha a konzulok körébe tartozó feladatok némelyikét is ráruházták (pl. az újoncozást).

XII.

Mamurianusra, a legutolsó bűn rabjára

Hogyha ahány fütyköst nyel a segged, Mamurianus, *

Vállon megbírod, győzöl az ökrökön is!

*A vers a Carmina Priapea hatvanadik versének paródiájaként is olvasható, mely Alcinous király kertjeinek mesés gazdagságát veti össze Priapus kertjének kincseivel.

XIII.

A puhány Lentulus ellen, aki csupa gőg és a legocsmányabb bűn rabja

Pénzed mind a tiéd, s mind, Lentulus, itt ez a sok könyv,

     Mind a tiéd a fiúk, mind a tiéd a ruhák,

Mind a tehetség, szív, szintén mind-mind a barátok,

     Egy a kivétel csak, s mindvalahány a tiéd,

És ez az egy a farod csak, Lentulus, egy, ami másé,

     Mert össznépi vagyon, Lentulus, az, te puhány! *

* A vers egy Martialis-vers (III. 26) újraírása.

XIV.

Lepidinus kérdi a szerzőtől, mért van az, hogy ha valaki belekóstol a seggbedugásba, aligha tudja abbahagyni

Mért van, hogyha akárki szopat vagy seggbe kefél, az

     Rá sosem un azután, jópofa versfaragó?

Egy breton, ó, a barom, belekóstolt épp csak a jóba, *

     S ily szerelemben akart győzni Siena fölött.

Nápolyt gyűri a gall le, Firenzét gyűri a cimber, **

     Mert a fiúszeretést megtanította a sors.

Így, aki egyszer már a fiút fenekére borítja,

     Megkezdett bűnét abba se hagyja soha.

* A „brito" népnév fordítható britnek is, de bretaigne-inak is, mivel Bretagne neve latinul Britannia minor volt. A „bardus" bárdolatlant, butát jelent, de gall dalnokot is.

** A gallok a későbbi Franciaország és Itália egy részének ókori lakosai voltak, a cimberek Germánia északi (lütland, Holstein) részén laktak, Marius győzte le őket végérvényesen 101-ben.

XVIII.

Alda dicsérete

Alda szemében laknak a Charisok és Venus úrnő *

     És Cupido mosolyog mennyei ajkairól.**

Nem pisil, ámha pisil, csupa balzsamot ontva pisil csak,

     Nem szarik, ámha szarik, csak violát szarik ő!

* A Charisok ismertebb latin neve: Gratiae, azaz gráciák. Ők a báj és a szépség istennői, állítólag Juppiter leányai. Rendszerint hárman vannak: Aglaia, a „tündöklő", Euphrosyne, a jókedv és Thalia, a virágzó.

** Cupido Venus rakoncátlan fia, ő sebzi meg nyilával a szerelmesek szívét.

XIX.

Corydónhoz, aki Quintiusba, a ronda és torz fiúba szerelmes

Szikkadtabb szarunál, sápadtabb, mintsem a sáfrány,

    Quintiusod, Corydon, s érte hevít buta vágy! *

Vére helyett ereit száraz por tölti csupán meg,

    Izzadságcsöpp sincs tagjain, oly kiaszott.

Mondják, egy etióp fúrt anyja ölébe, s e nászból

    Szülte a nőcske ezért pár szerecsen gyerekét.

Hogyha mosolyt csalsz rá, nézd meg csak a szája alakját,

    Tikkasztó nyáron lópina viggyog ekképp.

Száját megszagolod? Seggnek hiszi menten az orrod! **

    S tényleg! Még tisztább is fara, mint az a száj.

Egyszer csókold meg, s bizonyos, hogy örökkön-örökre

    Elkókad farkad rúdja, az összeaszott.

Távozz, Quintius, el, te büdös, rohadék buzikurva!

    Ronts meg mást máshol, vidd oda mérgeidet!

Tág segged hány faszt nyelt, megszámlálni ki tudná?

    Hány bárkát nyelt el Scylla sicul vizeken? ***

Nyíltan tűri, te jó ég, azt, amit asszony az ágyban,

     S szerte a városban nyíltan eladja magát.

Ám aki ezt a fiút képes jól seggbe kefélni,

    Már a vadállatot is földre teperheti az!

* A Corydon név Vergilius második eklogáját idézi, melyben egy Corydon nevű pásztor epekedik hiába a szép Alexisért. A Corydon-Quintius viszony akár Vergilius-paródiaként is olvasható.

** Ez a motívum Catullus huszonharmadik versére vezethető vissza, valamint egy Nikarkhosz-epigrammára a Görög Antológiából. Az egész költemény motívumait az említett szerzőkön kívül, mint Beccadelli verseiben általában, az antik priapikus korpusz hatása jellemzi mind lexikálisan, mind tartalmi szempontból.

*** A Charybdis nevű tengeri örvénnyel szemben elhelyezkedő szicíliai 12 lábú és 6 szájú szörnyeteg, ágyékát veszett kutyák veszik körül.

XXI.

Baptista Albertihez Ursa telhetetlenségéről

Kedves vagy, tényleg gyönyörű, tényleg csupa tréfa,

    Hisz csak az írásnak szenteled életedet.

S persze, az Albertik híres vérét örökölted,

    S nincs akiben nálad még nemesebb az erény.

Míg vonzóvá tesz másoknak a ritka örökség,

    Egyszerűséged, amit kedvelek én igazán.

Hogyha igaz vagy, s nyílt szívű, őszinte barátom,

    Mondd, mit tennél most, látva veszett ügyemet?

Mint a madáron a toll, falat annyi akad lakomámon?

    Ursa, a nagybélű, egy nap alatt föleszi!

Mint hal a vízben, olyan sok színbort őriz a pincém?

    Ursa, a bortömlő, elnyeli egy nap alatt.

Mint vízparti homokszemek ezre, olyan sok a pénzem?

    Ursa az összes pénzt elveri egy nap alatt.

Mint levegőben a szárny, épp annyi a könyvem a házban?

    Ursától uzsorás kapja meg egy nap alatt.

Mint csak a gallyak a fán, ha olyan sok lenne a farkam,

    Ursa be is szopná mindüket egy nap alatt.

Orrban dús lennék? Baptista, saját büdösébe

    Ursa belenyomná orraim egy nap alatt.

XXII.

Quinctiusnak arról, hogyan idézheti elő a merevedést

Hogyha eszedben sincs kamatyolni, a fütykösöd éber,

    Hogyha a vágy heve hív, kókadozik kukacod.

Itt a segítség: dugd föl az ujjad a segg üregébe,

    Paris is így izgult föl, s Helenába hatolt. *

*   Paris Priamus és Hecuba fia, elrabolta a legszebb görög asszonyt, Menelaus feleségét, Juppiter és Leda lányát, Helenát, s emiatt tört ki a legendás trójai háború.

XXIV.

Horjecta, Sena legszebb és legerkölcsösebb lányának sírfelirata

Most, hogy márványsír fedi Horjectát el a földben,

    Elpusztulhat, lám, bámilyen égi erő!

Égilakókra ütött az alakja, erényei szintúgy,

    És Senájának ékköve volt ez a lány. *

Jaj, jaj, a szűzi erény sem elég, sem a ritka, csodás arc,

    Zord sírboltjából visszaragadni szegényt!

Hogyha a tiszta erény majd istenivé teszi földi

    Testünk, hogyha a menny tárul a jámbor előtt,

Nem kétlem, ha erő nem törli a lányka jogát el,

    Juppiter őrtrónján ő veszi át a helyet!"

*   Sena Siena latin neve.

** Juppiter a római mitológia főistene, a mindenség ura, a villámlás, a mennydörgés istene.

XXV.  

A kis Baptista szűz sírfelirata, aki Horjecta testvére volt

Nincs más boldog sír, csak ez itt: az aranyló

    Fürtű Baptistánk szűz tetemét fedi el!

Gyors jobbjával a tánckelepet csörgette csodásan, *

    Mesteri táncos volt, lába szökellt föl-alá.

Bárki szerint dala szebben szólt Philoméla dalánál, "

    Szép volt anyja, de ő nála is elragadóbb!

Ritka tehetség volt! Pöttöm hiba és csupa pír volt,

    Szép volt, hogyha pirult, és kipirulva: csodás;

Pályáját befejezve mikor meghalt a leányka,

    Kétszer öt évnyi időt mért ki reá csak a sors.

* A tánckelep erotikus szimbólum. A Carmina Priapea szerint a csörgők, dobok a nemi gerjedelem fokozásának „fegyverei" (arma pruriginis). Beccadelli sírversét nem kell tehát szükségszerű komolysággal olvasni.

** Philomela neve fülemülét jelent. Nővérének férje, Tereus megerőszakolta. A két testvér bosszúból feltálalta Tereusnak Ityst, a saját fiát. Bosszúból az istenek Philomelát fülemülévé, nővérét, Procnét pedig fecskévé változtatták.

XXVII.

Sanctius Ballushoz, aki költészetét nagyra tartja

Sanctiusom, szorgos szemmel bújod csacsi könyvem,

    Múzsám túlbecsülöd, bár nem elég ragyogó.

Hagyd a csodálatot el, hisz evéskor gyártok ilyesmit,

    Rögtönzések ezek, percnyi humorfutamok.

Hisz tanúsíthatod is: ha a versírás heve rám tör,

    Elveszi jobbomból Ursa a tollaimat.

Jól tudod azt: a zajos fórum közepén született meg

    Gyakran a versezetem, bármit is olvasol itt.

Verssorokat, szavakat kergettem róva az utcát

    Én, a bizonytalan, ám megsegített a szavad.

Megkedveltél máris olyannyira, mintha a thrák föld *

    Dalnoka lanthúrján pöngene versezetem.

Hogyha a tollamnak nyugodalmat ad egyszer a sors majd,

    S higgadt lélekkel zenghetem én a dalom,

Oly csodadalt dalolok, mely minden korban örök lesz,

    Hogyha tehetségem nyújt bizalomra okot.

Boldogan élj addig, Ballus, szeretőn, s ama Parcák "

    Szőjék meg vasból életutad fonalát!

És gőgösségét a kegyetlen Masia hagyja,

    Földim, légy boldog, s óvjon a gondviselés!

* A thrák dalnok Orpheusz, aki lantjával és énekével mind az állatokat, mind a növényeket elbűvölte. Lantzenéje az Alvilág urát is elkápráztatta, s ezért engedte meg, hogy Eurydicét felhozza. Orpheusz a tiltás ellenére visszapillantott Eurydicére, s így szerelmese kénytelen volt visszatérni az árnyak birodalmába. Orpheusz e kalandja után nőgyűlölő lett, s csak fiúkkal szerelmeskedett. Őrjöngő thrák asszonyok tépték szét a testét.

** A párkák (Parcae) római sorsistennők, azonosak a görög Moirákkal. Hárman vannak: Clotho, aki fonja az életfonalat, Lachesis, aki kiméri a sorsot és Atropos, aki elvágja az élet fonalát.