Egy gyógynövény-kert állatai

Szent Hildegárd, egy középkori orvosnő gyógymódjai remélem, hathatós segítséget fognak nyújtani neked, az öregedő költőnek, akit a jövőben az isteni gondviselés talán nem tud majd kellőképpen megóvni minden testi-lelki betegségtől, s az ördög ármánykodásait a szentek tapasztalata és csodatévő gyógymódjai alapján kell majd kivédened.

1.A sárkány

A sárkányban bizonyos szárazság és hozzá nem illő meleg, és egyfajta tüzes mértéktelenség van, ám a húsa belül nem tüzes. De lehelete olyan erős és éles, hogy amikor kibocsátja, nyomban fellángol, mint a tűz, mikor a kőből csiholják; és az embert rettenetesen gyűlöli, és minthogy olyan természete van, ördögi fortélyok is vannak benne; ezért miközben a leheletét kibocsátja, a kibocsátott leheletéből származó szellemek mozgatják a levegőt. És minden, ami a húsában és a csontjaiban van, ennek ellenére az ember gyógyszere, kivéve a vérét, mert amikor a sárkány a leheletét kibocsátja, vére megalvad és nem folyékony; amikor viszont leheletét visszatartja, vére nedves és folyik, ezért sem található a vérében semmilyen orvosság.

Az az ember, akiben valamilyen kő van, vegyen el a sárkány véréből és tegye azt nyirkos helyre, hogy kissé megnedvesedjen; és aztán helyezze azt a vért egy kis időre tiszta és kellő mértékű vízbe, hogy a víz egy kevés melegséget vegyen át tőle, és ugyanezt a vért kivéve ebből a vízből, éhgyomorra egy keveset igyon, és rögtön egyen valamilyen ételt, és ha önmérséklettel kilenc napon át teszi majd ezt a vérrel és a vízzel, a vér ereje a benne lévő követ eltöri majd, és így ez az ember megszabadul. Ne egyen azonban és ne igyon egy ember sem a sárkány tiszta és egyszerű véréből, mert ha ezt egy ember megtenné, rögtön meghalna.

2.Egy bizonyos kígyó

Létezik egy bizonyos kígyófajta, amely nagyon meleg, egyrészt azért, mert a földön és a vízben is tartózkodik, másrészt azért, mert ördögi fortélyokat is használ az ember elleni cselszövéseikor. Ez a kígyófajta ugyanis az ember ellenség, és leheletét bocsátja ki az emberre, és telve van halált hozó méreggel. Ezért a méregtől, mely benne van, a bőre összesűrűsödik, olyannyira, hogy ráncokba húzódik össze, és hogy a nap hevének hatására bőrének felső rétege megrepedezik És mikor úgy érzi, mintha fekélyek gyötörnék, egy szűk nyílást keres egy sziklán és ehhez addig dörgölődzik, míg a habot le nem veti magáról, és akkor valamivel kevésbé lesz érdes, mint előtte volt, mikor még a habok terhelték. S miután ezeket a habokat már levetette magáról, bőre finom és fénylő lesz, mintha új volna s ennek ez a kígyó nagyon örül: ilyenkor még a mérgével és a cselszövéseivel is valamivel kevésbé kegyetlenkedik. De az az ember, aki ilyenkor rátalál, ölje meg a szívét óvatosan vegye ki és a napon szárítsa meg, tegye egy vékony fémládába hogy megőrződjön. Mikor aztán valamilyen nagy szomorúság vagy kellemetlen ség gyötri, vegye a jobb kezébe, és vidámmá válik; addig, amíg a kezében tartja belső részeinek semmilyen méreg sem árthat, mert ha közben valamilyen mérget eszik vagy iszik, vagy izzadással, vagy hányással, vagy ürítéssel távozik majd belőle. A mája azonban és minden, ami ebben a kígyóban van, halálos, és az ember semmilyen gyógyszerként sem használhatja.

Van azonban a kígyónak egy másik fajtája is, amely szintén meleg, s amely csak a földön tartózkodik, a vízben nem. Ennek a mérge valamivel enyhébben károsítja az embert, ha az hozzáér vagy megkóstolja, mert valamivel gyengébb És ez a kígyófajta olykor az ember közelében tartózkodik, az ember házában is vagy száraz helyeken, és kevesebb cselt vet az embernek. De mikor látja, hogy egy ember meg akarja ölni őt, nyelvét kiölti és könyörgően mozgatja, mert abból a fajtából való, mely Ádámot rászedte, és ezért is keresi fel olyan gyakran az ember hajlékát.

3.A törékeny gyík

A törékeny gyík hideg, és amíg él, nem bántja az embert, de semmilyen haszna sincs és semmilyen gyógyhatása. Miután azonban elpusztul, a mérge árt az embernek, ha az hozzáér vagy megkóstolja.

4.A varangyos béka

A varangyban egyrészt nagy melegség, másrészt nagy keserűség van (mint ahogy egy veszélyes légáramlat is villámlással, mennydörgéssel és jégesővel jár együtt), és zöld színe mintha ördögi fortélyosságot rejtene. Tartózkodási helyet földön és a föld alatt keres magának, ezért valamiféle szövetségben van az ember rel, és olykor, az emberre nézve veszélyesen, együtt is él vele. Az az ember azonban aki görvélykórban szenved, fogja a varangy máját, és takarja be nedves földdel Aztán ugyanazt a nedves földet, amelybe a máj be volt takarva, egy cserépedény ben melegítse meg, és így helyezze három napra a görvélyre, mely nincs kifakad va, és az minden bizonnyal eltűnik, hacsak nem hal meg az az ember, vagy ha Isten nem akarja. Ha azonban a görvély kifakad, akkor ugyanezt a földet, amely ről szó volt, tűzön melegítse meg, és tegye egy régi vászonkendőbe, amely valami kor emberi verejtéket szívott magába. De előbb ugyanarra fekélyre tegyen pókhálót, s aztán ugyanazt a kendőt, melybe a meleg föld volt belevarrva, helyezze rá. Mikor elveszíti a melegségét, újra melegítse meg és tegye rá, és tegye ezt kétszer vagy háromszor naponta, három éjszakán át, s a görvély kiszárad. Ezt a földet bizonyára a len tisztasága miatt kell a vászonkendőbe helyeznünk, mert a len magához vonzza a nyálkát, amit a vászon nem tesz meg; s azért kell régi kendőbe tenni, mert annak emberi verejtékkel jobban át kell lennie itatva, mint az újnak. Azért kell benne emberi verejtéknek lennie, mert a rothadás a verejték hatására, mely még büdös is, eltűnik, mert azt, ami rossz, gyakran egy másik rossz űzi el.

5.A béka

A béka hideg és kissé nedves, ezért nincsenek benne olyan gonosz erők, mint a varangyban. Ha valakinek valamelyik testrészét, a fejét kivéve, köszvény kínozza, vegyen egy békát, és egy füvecske fölött vagy valamilyen más növény alatt fojtsa meg, és nyomban tegyen egy meleg kendőt arra a testrészre, amelyiket a köszvény megtámadta, és a már haldokló békát tegye egy kis időre ugyanerre a kendőre, és a köszvény egy év vagy fél év múlva visszahúzódik.

6.A levelibéka

A levelibéka inkább meleg, mint hideg, és abból a levegőből keletkezik, melynek hatására a fák is zöldellni és virágozni kezdenek. És mikor zöldellnek és virágoznak, abban az időben a levegőszellemek sokkal több kárt okoznak az embernek, mint máskor, mert olyankor az ember lelke is inkább hajlik a hiábavaló játékra és nevetésre, mint ahogy a fák is egyre inkább lombosodnak. Ilyenkor az emberek sok boszorkányságot művelnek ezzel a féreggel az ördög fortélyai révén. Ha valaki meg akarja akadályozni, hogy a levelibéka révén hassanak az ördög fortélyai, dobja őt egy forrásba, hogy nedves legyen; ezután senki semmilyen ördögi praktikát nem fog tudni vele végrehajtani. Gyógyszerként viszont nem használható.

7.Az unka

Az unka hideg, és az a kevés melegség, ami benne van, nyálka és méreg. De ez a méreg nem annyira erős, hogy az embernek nagyon árthatna. És gyógyszer nincs benne.

8.A foltos szalamandra

A foltos szalamandra inkább meleg, mint hideg, és melegsége gyorsan kihűl, mérge pedig halálos. Maga a foltos szalamandra, míg él, nem nagyon árt az embernek, ám mérge megöli az embert, ha megkóstolja. A többi, ami benne van, gyógyszerként nem használható.

9. A gyík

A gyík meleg és száraz, de mérge elég gyenge, és az ember számára nem túl ártalmas. De maga a gyík természetét tekintve durva és indulatos. Ami azonban benne van, gyógyszerként nem használható.

10.A pók

A pók inkább meleg, mint hideg, és veszélyes mérge szinte olyan, mint a skorpióé, kivéve, hogy a skorpiónak nagy és zsíros szíve van, a pók szíve viszont közepes méretű és gyönge. A pók mérge, ha az ember húsát kívülről érinti, veszélyes lehet az ember számára. Ha viszont ezt a mérget az ember megeszi vagy megissza, meghal, vagy éppen csak megmenekül a haláltól.

11.A keresztes vipera

A vipera forró, mint a tűz, és halált hozó minden, ami benne van. Egy olyan élőlényt sem enged maga mellett élni, amit le tud győzni. És annyira rosszindulatú, hogy az egyik vipera is menekül a másik vipera elől, egészen addig, míg természete szerint képes nem lesz a megtermékenyülésre. Ha egy ember elpusztult viperát talál azon a vidéken, ahol viperák élnek (az élő viperát ugyanis nem foghatja meg), egy elhagyott helyen, ahol emberek nem járnak, nehéz fahasábokból rakjon egy nagy tüzet, az elpusztult viperát dobja ebbe a tűzbe, aztán gyorsan távozzon erről a helyről, nehogy a vipera mérge vagy ártalmas kigőzölgése érintse. Ha még valamilyen maradványai vannak, miután hamuvá égett, az ember hagyja ott őket; hamvait viszont és a szén hamuját, melyen elégett, vigye magával, és egy vászonkendőben őrizze. Azután ha egy ember teste feldagad, ezt a hamvakat tartalmazó kendőt tegye a daganatra, és a daganat rögtön eltűnik.

12.A baziliszkusz

A baziliszkusz bizonyos férgekből születik, melyekben van valami az ördög fortélyaiból, ugyanúgy, mint a varangyos békában. Mert ha a varangy olyankor, mikor vemhes lesz, vagyis mikor megtermékenyül, hogy utódokat szüljön, egy kígyó- vagy tyúktojást lát, megörül neki, elterpeszkedik rajta és kotlik, míg saját utódait, melyek természetes módon fogantak, meg nem szüli. Miután ezeket megszülte, nyomban elpusztulnak, s mikor elpusztulva látja őket, újra rátelepszik az előbbi tojásra, és addig kotlik rajta, míg a tojásban lévő utód élni nem kezd. Nemsokára viszont az ősi kígyó ördögi fortélyának ereje érinti meg őt, olyan erő, amilyen az Antikrisztusban is rejtőzik; és úgy, ahogy az Antikrisztus minden éginek ellenszegül, így ez az állat is minden halandót megtámad és meg akarja ölni őket. De miután a varangy érzi, hogy a tojásban lévő utód él, saját különös szokásán elámul és elfut, amaz pedig tojásának héját széttöri, kilép belőle, és természete szerint nagyon hevesen kibocsátja a leheletét, melyben nagyon égető és nagyon heves tűz van, melynek talán nincs köze az alvilági kínzásokhoz, s mely a villámhoz és a mennydörgéshez hasonlít. Miután tehát a tojásból kilépett, leheletének erejével a földet kettéhasítja öt rőf mélységig, majd belefekszik ide a nedves földbe, és ott marad, míg fel nem nő és termékennyé nem válik. Aztán feljön a föld felszínére, és leheletével mindent megöl, amit életben talál, mert semmilyen élőt nem akar és nem tud elviselni. Mikor viszont meglát egy élőlényt, nyomban dühösen hideg, majd forró leheletet bocsát ki, és így azt a teremtményt, melyre rálehelt, megöli, úgy, hogy az nyomban eldől, mintha villám és mennydörgés terítette volna le.

Ha a baziliszkusz egy szántóföldön vagy szőlőhegyen pusztul el, és a teteme ottrohad, az a hely terméketlenné és meddővé válik. Vagy ha egy toronyban vagy egy házban pusztul el, és ottrohad, az emberek, akik ott tartózkodnak, mindig betegek lesznek, az állatok között pedig, melyek ott vannak, gyakran dögvész, vagyis járvány terjed el, mely gyakran el is pusztítja őket.

13. A skorpió

A skorpióban égő melegség és hőség van, és a pokol büntetéseinek bizonyos szigora. Minden, ami benne van, az halálthozó méreg, az ember halálát okozza és néha az állatokét is. Ha egy ember mérget akar belőle készíteni, s miután elkészítette, valakinek átadja, hogy kóstolja vagy érintse meg, az meghal. És nincs benne semmilyen orvosság, csak a legbiztosabb halál.

14. A tarantella

A tarantella nagyon meleg és mérgező, és minden mérgét a farkába folyatja, így a farka mindig telve van méreggel, mint a tehén tőgyei tejjel. A farkában lévő méreg pedig az embernek és az állatoknak halált hoz, és semmilyen haszon és semmilyen gyógyszer sincs benne.

15.A tyriaca

A tyriaca egy nagyon meleg féreg és természeté szerint a száraz időt kedveli. Egészséges nedvesség is van benne, mert se nem túl meleg, se nem túl hideg, hanem egészséges, és egyszerre tisztítja meg magát minden káros nedvtől. Máskülönben nagyon veszélyes lenne az ember számára. Mikor beteges idő vagy szél közeledik, egy homokos üreget keres, és addig is oda bújik el, ott valamilyen növényeket eszik, melyek egészségesek, és ezektől továbbra is egészséges marad. Nincs viszont benne sok értékes gyógyír, viszont félelmet kelt azzal, hogy ha egy ember megkóstolja, izzadni kezd; az ember belső betegségeit azonban nem nagyon űzi el.

16.A teknősbéka

A teknősbéka meleg, és nedvesség is van benne. Az az ember, aki mérget evett vagy ivott, az egész teknősbékát zúzza porrá, adjon hozzá egy kis búzalisztet, úgy, hogy maga a por ötszöröse legyen a lisztnek; keverjen hozzá vizet is, és így kis kalácsokat formázzon, majd szárítsa meg őket a napon, vagy a meleg, egy kicsit már kihűlt kemencében. Akkor aztán újra zúzza porrá a kis kalácsokat, és egy tojással fogyassza ezt a port, és a méregtől vagy nátha, vagy ürítés útján megtisztul.

(Részlet Szent Hildegárd Physica c. művének Nyolcadik könyvéből.)