P. Rózának udvarol, fordulattal; Hangszimbolikák

P. Rózának udvarol, fordulattal

Mintha lánna vagy villámkeszeg-pikkely,

szájból fülbe szó rebbenve szisszen.

Hogy „én" a férfi s a másik, hogy mi Ő,

kintre szoborpúdert köhintő flancos márkinő,

de bentre szavak súlya alatt hajladozó,

de a szoborpúdert köhintgető, a kintre-Márkinő

„egy hülye picsa", fakadt meg, ki előbb „a" férfi,

ki időt, mely veszteg, hantol bőven lanttal,

legyen rímkényre jelenleg-most Antal,

semmi nagyhal, egy kis hazai Apolló,

de megfakadt kontra most meg a nő, „Torzó!",

biz a csoda műveltségre figyel is a korzó,

a nyílt célzást, mi elbocsátó lenne, félreérti Antal,

visszavon csúnyát, s jön gyorsan a „Megbocsátok, Antal!",

s aztán kézen fogva el, vezeti Őt, a Márkinőt

szoborpúdert köhintőn, s nézi, mintha napra tekint,

külseje bent és mégiscsak kint.

Hangszimbolikák

(6) fon, fon

A jelző pontatlansága, mindjárt ahogy

meglátjuk, szembeötlő, de mi így mondjuk,

lapockacsontlapos hanghordozó

forog, forog a játszón.

Az origóig akarna a tű evezni,

a körök koncentrikusak és elévésettek.

Fenol meg formaldehid itt a föld,

ahol a bakelit

kihordja dalait,

kháronkodik a sofőr a fülkében

az allegória miatt, amit különben

régóta sejt, világra is kürtölné,

de kürtje sincs, csak pofázza reggelenként

a blöffös jelzőket, lásd akár odafent,

amely könnyű amúgy, mint szájba felest önteni,

a megannyi fércet, reggelenként, beönteni,

lehúzni, lebökni, bekapni, lenyelni reggelenként,

mi nélkül nap nem indulhat.

(7) g -> gy (g <- gy)

Személyét, számát és a cselekvés idejét nem.

Véletlenkedik, mintha útja volna s hogy éppen

erre jár, csetlik botlik előtt immár

paradigmatikusan, tehetne-e mást?

Szóval átballagja az igék centrumát,

mint ki ivott, de nem vallja be, ivott-e,

a válasszal nem marad adós félig:

csak tévely ez, véletlenül sem hazudik,

a lét nagy tik-tak, közös öröm, amúgy meg.

Akarsz-e terazolpallóról pattant szóviccet,

így a kérdés. Akarok. Egyszer, éppen csak elmúlt éjfél,

ezt mondta neki a lepattant Boriska:

„Igék még velem,,, aztán a pult előtt hanyatt dőlt.

Hát érted-e?