Flusser tehene

A prágai születésű Vilém Flusserben, aki élete java részét a távoli Brazíliában töltötte, Európában – miként Magyarországon is – mindenekelőtt a múlt század nyolcvanas éveinek egyik legnagyszerűbb médiafilozófusát tisztelik. Most, halála után egy bő évtizeddel, egészen másfajta esszék kerültek elő a hagyatékából, melyek témája, nem kis meglepetésre, a természet: állatok, növények, hegyek, völgyek, parkok. A könyvecske A madarak röpte címmel jelent meg németül.  

Aki arra számít, hogy a magát „hazátlannak”, „gyökértelennek” nevező hipermodern filozófus egy gyönge pillanatában kiábrándult a technika rideg világából, és titokban visszatért a jó öreg anyatermészethez, bizony súlyosan téved. Merthogy, s ez a briliáns esszéfüzér tömör rezüméje, nincs visszaút, hiszen nem létezik többé természet. Legalábbis a szó eredeti görög értelmében nem: mint határtalan és élő organizmus, amely – miként egykor még a filozófusok is vélték – tele van istenekkel. Egyrészt megölték, atomjaira bontották a természettudományok, másrészt szétválaszthatatlanul összenőtt az úgynevezett „második természettel”, a bennünket körülvevő technika világával.

De Flusser szerint akkor sem jutunk sokkal messzebbre, ha a természetet abban keressük, ami adott számunkra, a kultúrát pedig emberi produktumnak tekintjük. Hiszen az ember már úgyszólván mindenből kultúrát teremtett: a füvet nyírja, a bokrokat mértanivá rendszabályozza, a fákat permetezi, a környezetünkben élő állatfajok pedig szinte kivétel nélkül keresztezés, ha úgy tetszik, kezdetleges klónozás eredményei. Magyarán: emberi csinálmányok, azaz legalább fél lábbal a kultúra, mi több, talán egyenesen a gépek világába tartoznak.

Mi van akkor, ha máris így tekintünk az úgynevezett természetre? – teszi fel a kérdést Flusser, és gondolati kísérletei tanulságos, ugyanakkor adott esetben igencsak mókás eredményre vezetnek. A súlyos kérdésre például, hogy mi is a tehén, a következő meghatározást adja: „A tehén hatékony gépezet a fűnek tejjé történő átalakítására.” S mielőtt meghökkennénk, máris sorolja a más gépekkel szembeni előnyeit, életvilágunkban való elterjedésétől pedig legalább akkora forradalmat vár, mint amekkorát a nyomdagép feltalálása vagy a számítógép megjelenése jelentett. Ami természetesen csak akkor érvényes, ha komolyan vesszük Vilém Flusser bizarr gondolati kísérleteit. De ha nem, még mindig remekül szórakozhatunk rajtuk.