Kalligram / Archívum / 2004 / XIII. évf. 2004. szeptember / Zsebtükör

Zsebtükör

   

Írásod látszatra egy rendkívül jól körvonalazható figura személyisége köré szerveződik. Mégis, mintha valakik folyvást beleszövegelnének (bele is szövegelnek) a mondandójába. Lehetséges ma egyáltalán kényelmesen monologizálni?

Persze, lehetséges monologizálni, bár elég kényelmetlen tud lenni az „egy hang”. Legalábbis engem így nem érdekelt, mivel inkább a másik, a mások beszédére voltam kíváncsi. Vagy inkább a másik hangjára, beszédtöredékeire, ellopott mondataira és elkapott pillantására. De ez így túl kerek, abba is hagyom...

A szövegszerveződés metaforáján túl, illetőleg a „klasszikus” utazók bőröndjeire ragasztgatott címkéken túl a vignettának van-e másfajta értelmezhetősége is?

A legjobb válasz az volna, amit Rimbaud mondott anyja kérdésére – ti. hogyan is kell olvasni a verseit? –: „Szó szerint és az összes lehetséges értelemben.” Így viszont megkerültem a kérdést. Számomra a vignetták elsősorban Hemingway első novelláskötetének rövid írásaira utalnak, amelyet – amúgy – felülmúlhatatlannak gondolok.

„Jugoszlávia, work in progress. Mire befejezem, már nincs is ez az ország”– írod. Ez az írás is bizonyos értelemben work in progress. Befejezhető?

Nem tudom. Mindenesetre fél éve tökölök azon, hogyan zárjam le, mert – elvileg – ez a végtelenségig írható. De ha így van, akkor még egy érv arra, hogy sürgősen abba kell hagyni.