Zsebtükör
A szerkesztő kérdéseire SIROKAI MÁTYÁS válaszol
Verseidben gyakran használod többé-kevésbé kifejtve az élet egyenlő könyv metaforát. Mennyire betűzhető ki ez a nagykönyv a költészet eszközeivel?
A kibetűzhetőség megfeleltethető azokkal az asszociációkkal, amelyek egy vers szervezői nálam, ahogy a szavak vonzzák egymást – egész a betűkig; hasonlóan képzelem annak a bizonyos NAGYKÖNYVNEK a betűzését is (félreolvasások, játék a lapokon). Bizonyosan betűzhető a nagykönyv: sokszor „ébredek” a verseimből – és másokéból is. Hódolat Borgesnek, az Alef mindenképp előzménye ennek a versnek, és Alejo Carpentiernek, noha őt nem is írtam bele.
„Tizenegy és huszonegy éves vagyok”– írod. Hányan vagy jelen ebben a tragikus alapkarakterű versben?
A tizenegy és huszonegy két határszám: az első, amikor elváltak a szüleim, a második, amikor a verset írtam, a jelenlevők a köztes tíz év Matyijai és Mátyásai, amikor nem írtam és nem beszéltem erről.
A létszférák verseidben elvesztik hierarchizáltságukat: létezhet-e az embernek növényi vagy állati léte is, vagy ez „csak” költői reinkarnáció?
A növényi lét számomra nagyon magas szintű, a növények éntelenül tartják gyökérrel és ággal a Földet: a kék bolygó innen nézve zöld. A növényi életet tisztának képzelem el, ha az ember megvalósíthatná, azok közé emelkedne, akikben ma vallások megindítóit tisztelik. Hogy megvalósítható-e, az fogas kérdés, pillanatokra biztosan, a költészetben remélem, hogy teljesebben.