Kalligram / Archívum / 2005 / XIV. évf. 2005. szeptember–október / Paper Star II.

Paper Star II.

     

Paper Star Kettő volt mindenki előtte, utána,

s az ő halála az ő haláluk,

míg elkövetkezett az elképzelhetetlen,

de ha most el nem jön, eljött volna máskor.

 

Ó, a részletek, hogy kutyájuknak vette a sárga labdát!

Játszott vele a Hyde Parkban, megcélzott fát, rudat,

követ, szeméttartályt! Hogy közben a madarak keringtek,

víz, mely felcsapott, felhők fehérével keverülve

 

a kékséget emelte ki, mely a Round Pond-

ban marad persze. A lóversenyzést abbahagyta. Plumpton

volt Paper Star igazi pályája, ezt megtudta,

játszott nagyokat, így nyert, játszott kicsiben folyton

 

vesztve, Bécsbe se jár már ki, olykor

sem. A búskomorság szakértője lett, néha nevet,

de magánemberi kapcsolatokat nem tart; Főmedvéje

felesége; honoráriumkifizetője, közlője, ítésze

 

neki nem magánember, ám ezekkel sincs azért oly nagy kap-

csolat. Itthon marad. Most esik az eső. Mosolyog,

majd milyen lehangoló

lesz a jó népnek, ahogy ez téli esők idején jelenik meg.

 

Öngyilkosak azért nem lesznek, vagy – ok. Esténként meghuhog

a Szomorúságkirály, Bánatkirály, egy kétes műsor kísérőzenéje;

most kezdje kommentárjait elölről?

Ezzel alszik el, sír is, újabban, megengedheti magának,

 

és álmodik, az álmok a halálnak ugyanúgy szólnak, mint ahogy

életben maradt valaki korábbi. Rudolf királyfi, Samu király,

Éliás herceg – mind elmentek. Tulajdonképpen megélhetésével

köti le magát, a többi köztes kínlódás.

 

Ki milyen, kitől mit vár, pletykálkodás, részéről is. Paper Star

sugarának nem tintafénye ez már, vakság,

ez valóság. Vah-vah-vah, vau-vau, megírta a Bánatkirály

(mutatis) effektes gitárhangját, mely négy kis oszlopként

 

jön egy-egy szakasz végén (egy Shadee nevű énekesnő száma?),

sokat látta Kylie Minogue arcképét, kicsit szánta,

a Piccadilly kirakatában, hát nem valami nagyon őt nézte,

most ez a píár van, hogy mellrákja

 

van. De a píár elmegy a picsába. Már az anyámat is én basszam meg,

hogy létezzek? Vagy mit csináljak? Paper Star, a költészet

bonyolultsága, nem elég? Csináltam, nem elég? Abbahagytam, az se?

Mi a jó kurva szarnak kellene itt még a szent szerelme?