Diana
Jankó Mária fordítása
Ködös város esővert utcákkal. Sétáltunk,
megvettük az órát, egy házba vittük,
bort ittunk négykilencvenért, valahol elhangzott a szó,
te mondtad ki csendben. Szemben volt a töltés,
a füsttakarót sugárkötegekkel átitató fényben.
Valahol vonat robogott.
Később egy úton mentünk, fű borította
és az ágakon átderengett Diana fehér alakja,
az íja széttörve kezében, csak csípője
pompázott, márvány, korokat túlélő látvány.
Továbbmentünk. Fűvel benőtt az út, és nedves
lett a cipőnk, a harisnyánk.
Éles volt a fény. A szobában láttam Diana íját,
az egykorit. De ő az órát akarta. S mi
civakodtunk,
sokallta az árát, amit érte ajánlott.
Később szűk nadrágban, homályos fényben
Rilke-verset olvasott.
Már régen elfeledtem a régi íjat is
és Diana márványfehérségét a bozót közt.
De az óra sárgaréz ingája üti a perceket
Valahol robog egy vonat másodperc és tér közt,
és én látom néha Diana márványcsípőjét,
a szűk nadrágot, s hallom Rilke versét.