Kalligram / Archívum / 2006 / XV. évf. 2006. július–augusztus / Itt-ott; Per amica silentia lunae; Egyenes fal

Itt-ott; Per amica silentia lunae; Egyenes fal

Tőzsér Árpád fordításai

 

Itt-ott

Tu i tam

   

Fal… Lepusztult temetőfal,

utcagyerekek cipőjének nyoma rajtad.

A kölykök, labdájukat keresve,

pillanatonként másznak át a sírok közé…

E falnak kiváltságos joga, hogy szokatlan,

azaz fölösleges. Ott áll,

s mégis itt van, a teljesületlen

álmokat őrzi. Azok

túlnövik, ő zsugorodik,

szinte már nincs is,

csak néha látni,

itt-ott…

   

   

Per amica silentia lunae

Per amica silentia lunae

   

Vannak lépések. Már ismered őket.

S nem csak találgatod, hogy ki jön.

Ezek a léptek most tétovák, mintha

az érkező érdeke kívánná úgy, de ha

az első emeleten végre elhalnak,

ott biztosan a fogorvos lakik…

S hallod?, most más jön, falusi lány léptei,

téves emeleten keresi a kerítőnőt…

S megint más léptek… Csakhogy ma

csend van és holdfény… A hold

benéz a padlásszoba ablakán,

s nem is annyira azért, mert szenved,

hanem inkább, hogy szomorúságát

oldja, így szól: „Ó, mindig ugyanazok

a könyvek! Azóta, mióta nem jártam itt,

van bennük valami új is? Hisz azzal,

hogy a közölhetetlent közölhetővé hazudják,

saját maguknak is hazudnak!”

   

   

Egyenes fal

Přímá zeď

   

Sarok, csaknem púp az utcácska hátán,

szégyenkezik az egyenes fal miatt, amely

a kertig nyúlik. A kertben éppen

nyit a gólyaorr s a labdarózsa,

s gyerekek játszanak, azaz sem magukról,

sem másról nem beszélnek…

   

S mikor a kertőr megfeddi őket,

hogy piszkos az ingük nyaka,

azt mondják: „Még csak szombat van!”