Itt-ott; Per amica silentia lunae; Egyenes fal
Tőzsér Árpád fordításai
Itt-ott
Tu i tam
Fal… Lepusztult temetőfal,
utcagyerekek cipőjének nyoma rajtad.
A kölykök, labdájukat keresve,
pillanatonként másznak át a sírok közé…
E falnak kiváltságos joga, hogy szokatlan,
azaz fölösleges. Ott áll,
s mégis itt van, a teljesületlen
álmokat őrzi. Azok
túlnövik, ő zsugorodik,
szinte már nincs is,
csak néha látni,
itt-ott…
Per amica silentia lunae
Per amica silentia lunae
Vannak lépések. Már ismered őket.
S nem csak találgatod, hogy ki jön.
Ezek a léptek most tétovák, mintha
az érkező érdeke kívánná úgy, de ha
az első emeleten végre elhalnak,
ott biztosan a fogorvos lakik…
S hallod?, most más jön, falusi lány léptei,
téves emeleten keresi a kerítőnőt…
S megint más léptek… Csakhogy ma
csend van és holdfény… A hold
benéz a padlásszoba ablakán,
s nem is annyira azért, mert szenved,
hanem inkább, hogy szomorúságát
oldja, így szól: „Ó, mindig ugyanazok
a könyvek! Azóta, mióta nem jártam itt,
van bennük valami új is? Hisz azzal,
hogy a közölhetetlent közölhetővé hazudják,
saját maguknak is hazudnak!”
Egyenes fal
Přímá zeď
Sarok, csaknem púp az utcácska hátán,
szégyenkezik az egyenes fal miatt, amely
a kertig nyúlik. A kertben éppen
nyit a gólyaorr s a labdarózsa,
s gyerekek játszanak, azaz sem magukról,
sem másról nem beszélnek…
S mikor a kertőr megfeddi őket,
hogy piszkos az ingük nyaka,
azt mondják: „Még csak szombat van!”