fehér; kölcsön; ahogy

fehér

ami marad az nem több elvész

a hallgatás most biztos fedez

megszólalásra nincsen mentség

ha volt is helyzet biztos nem ez

az ami a másikban hallgat

milyen megrögzött lény hűn henyél

csak legyen bőr ez a férc fedél

bármilyen is mer’ olyanabb vagy

jólesőn fekve elterülve

mint ország egy adott féltekén

ím benne te a bárgyú ballaszt

tünékenyen dunán dinnyehéj

dizájnal igen télrekészen

remegve fehéren révbe ér

kölcsön

hogy most akkor és ez így tovább

álom a tuti bankban

hol ugyan nincsen bérelt szobád

csak széfed mit rád hagytam

így éljük ezt a féltett topáz

biztonság szülte rendet

és bírni próbálunk egy lakást

mi biz másnak teremtett

alkalmat arra hogy hát éljen

hogy mondhassák rá bezzeg

van aki nem lő csak úgy vakon

nem kér később kegyelmet

tudja van rá alkalom

majd beváltja szépen ha tellett

ahogy

ahogy nyugtatni akarnak

nem beszél senki sem csak leül

várják hogy ellen majd nem szegül

mit bennem szövetek takarnak

na az meg vár lassan ébredez

tudja a perc szorgos dolgosa

várni így lehet a lényeget

hogy akadjon fixen horgonya

hisz úgyis elhullik idővel

az összes alig használt cuccunk

nem lesz arról úgyse illő per

néhanap szemet kell hogy hunyjunk

ahogy nyugtatni akarnak

amit mindig veszettül ununk