Költői párbaj Attaviano és Neri Moscoli között

1.         Attaviano

Siralmas képed rémületbe kerget:

Szemed rút macskaszem, s csipás egészen,

Orrod, mely fickós a maga nemében,

Kurtán lóg, s ezek felülkerekednek

           Az egykor általad szivembe rejtett

Szerelmi örömön. Derék kefésem,

Mocskos, szűk utcám csüszkölted serényen,

S a szemetet mily fürgén szedegetted.

           Mindez bizony fejemre visszahullhat,

Erre a bús, eszement nyomorultra,

Mely miattad tűnik ily elvadultnak.

           Mikor szádat nyújtod, úgy forr a bugyra,

Mint tűz fölött a tej habjai futnak,

S közben lent kapud lágyan nyílik újra.

2.         Neri

           Engem rémületbe semmi se kerget,

Mint lúd a lápot, szeretlek egészen,

Félős sem vagyok a magam nemében,

Gondok szívem fölé nem kerekednek.

           Szám bölcs véleményt balga szóba rejtett,

Mert a bűnt elsöpröd, én jó kefésem.

Az erényt kertedbe hívtad serényen,

S virágait csokorba szedegetted.

           De ha közös hibánk most másra hullhat,

Fogd rám, erre az őrült nyomorultra,

Tűnjek bár döbbenettől megvadultnak.

           Hogyha Ámor tüzétől forr a bugyra

Szívednek, szólj, s habjai összefutnak,

Én meg lágy helyett kemény leszek újra.

Ha zavarsz, hogy mámort máshol keressek,

Hibázol, hisz csak te tűnsz idegesnek.